A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)
KIS PAPP László: Fotogrammetria az építészetben és a régészetben
Az építészeti feladatok megoldása céljából készített mérőképek kiértékelése háromféleképpen történhet: grafikus kiértékelő, numerikus kiértékelő és kombinált eljárással. A grafikus kiértékelő eljárás lehet: a) Perspektív hálózatos módszer. Ezzel olyan épületek felmérését végezhetjük el, amelyek összefüggő, közel sík felületet alkotnak (pl. homlokzatrészlet, mozaikfal, népművészeti falirajz), b) Grafikus eljárás, sugaras szerkesztéssel, két mérőkép felhasználásával. A legegyszerűbb kétképes eljárás térben tagolt homlokzatok kiértékelésére is alkalmas, c) Homlokzat-fotótérkép (vagy fotómontázs) készítése több átalakított mérőkép, vagy kisfilmes felvétel segítségével, d) Vonalas kiértékelés sztereokiértékelő műszeren. A numerikus kiértékelési eljárás lehet: a) Normál sztereogrammok monokuláris kiértékelése szabatos mérővonalzó segítségével, b) Normál sztereogrammok kiértékelése tükörsztereoszkóp alatt sztereomikrométerrel. c) Normál sztereogrammok kiértékelése sztereokomparátoron, vagy sztekométeren. A kombinált kiértékelési eljárás lehet: a) Sztereoautográfon, vagy sztereometrográfon a térmodell affm torzított kétlépcsős kiértékelése, b) A homlokzat keretpontjainak numerikus kiértékelése és a részleteknek a numerikus úton meghatározott keretbe történő transzformálása. 6. A fotogrammetriai kiértékelés pontossága, gazdaságossága: A fotogrammetriai úton előállított térkép pontossága három körülménytől függ: a felhasznált mérőkép hibáitól, amelyeket az épület megvilágítottsága, a felvevőkamara, továbbá a fényérzékeny anyag kidolgozása és tárolása szab meg; a kiértékelésre és a térkép megrajzolására használt eljárástól, a műszertől és a kiértékelőtől; a geodéziai alapadatoktól. A pontonkénti kiértékelés megbízhatóságát jellemezhetjük a n m középhibával, amely egy modellpont síkbeli helyzetének pontosságát jellemzi és függ a pont azonosíthatóságát jellemző /x a középMkép hibától, a kép és a modell méretaránya közötti viszonyszámtól, azaz: Mm = Ma ~Tj — ju a értéke ±0,1 mm-re vehető fel. Ennek a modellbeli helyzeti hibának a valóságban megfelelő helyzeti hiba: Mp = Mm ' M modeD = // a • M k é p A kép és a homlokzatrajz méretaránya közötti kapcsolatot alapul véve Mm és Mp értékéről a következő adatok tájékoztatnak: Mtérkép M kép Mm (mm) Mp (mm) 1:50 1:200 0,02 2 1:100 1:450 0,04 4 1:200 1:600 0,03 6 A vonalas kiértékelésben nem érvényesül a modellpont helyzeti megbízhatóságát jellemző ju m érték, mivel a mérőjel valamely térbeli vonalon történő vezetésének bizonytalanságai ezt lényegesen felülmúlják. Ilyenkor a vonal helyzeti megbízhatóságának mérlegelésekor a ±0,5 mm rajzi bizonytalanságból kell kiindulni. így valamely térbeli vonal síkbeli vetületét a homlokzatrajzon a /JLQ — ± 0,5 • Mhomlokzatrajz (mm) helyzeti bizonytalanság fogja terhelni. Ez pl. 1:50 méretarány mellett 2,5 cm, 1:100 méretarány mellett 5 cm, 1:200 méretarány mellett 10 cm helyzeti bizonytalanságot jelent. A gazdaságosság megítélésére többfajta statisztikai feldolgozással találkoztunk. Egyik fajta statisztikai feldolgozás szerint egy 10 X 10 cm 2 nagyságú homlokzatrajz kidolgozása L = ^an^zmk. órát igényel. 98
