A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

KIS PAPP László: Fotogrammetria az építészetben és a régészetben

FOTOGRAMMETRIA AZ ÉPÍTÉSZETBEN ÉS A RÉGÉSZETBEN KIS PAPP LÁSZLÓ 1. Bevezetés: Amikor a műemlék épületeket és a többi építészeti alkotásokat megnézzük, ritkán ötlik fel bennünk az a gondolat, hogy a megcsodált épület tartalmának és formájának összhangját egyrészt a tervezői fantázia, másrészt a geometriai törvényszerűségek egymásra találása teremti meg. A fantázia a tervező egyéni adottsága, amely ismereteiből, gyakorlatából adódik. A geometriai törvényszerűségek felhasználásához és tudatos alkalmazásához azonban pontos rajzokra, térképekre, helyszínrajzokra van szükség. A legpontosabb rajzolatot a vizsgált épületekről a fénykép adja. Nem mindegy azonban, hogy milyen ez a fénykép. Tónusosságán, beállításán kívül fontos követelmény, hogy a fényképekről méreteket lehessen meghatározni. Ezt a követelményt fotogrammetriai módszerekkel elégíthetjük ki. Az építészeti fotogrammetria feladatai egyrészt az épületek helyreállításával kapcsolatosak, különösképpen műemlékek esetében, másrészt azt a célt szolgálják, hogy az újonnan felépítésre kerülő épületekről már a tervezés idején megállapítható legyen, hogy beilleszkednek-e az utcaképbe, műemléki együttesbe. Feladata az épületek tájba történő beillesztésének vizsgálata, továbbá az épületek homlokzatainak rögzítése, archiválási célból. A legutóbbi legmodernebb építészeti tendenciáktól eltekintve lakó- és középületeink — beleértve a műemlékeket is — általában függőleges síkú homlokzatokkal épülnek, illetve épültek. így adódik, hogy a homlokzatok legcélszerűbb felvételi módja a vízszintes kamaratengelyű földi fotogrammetriai eljárás. A földi fotogrammetria feladata kettős: egyrészt el kell készíteni a fotogrammetriai felvételeket, másrészt a mérőképeket méréstechnikailag ki kell értékelni. 2. A felvevő és kiértékelő berendezések: Az építészeti és régészeti feladatok megoldásához használható legfontosabb felvevő és kiértékelő műszereket az 1. táblázat foglalja össze. A táblázat tartalmazza a felvevő és kiértékelő berendezések legfontosabb adatait. A későbbiekben tárgyalásra kerülő építészeti és régészeti feladatok megoldásánál Zeiss fototeodolitot (19/1318), Zeiss UMK-kamarát (10/1318), Zeiss SMK 5,5 (0808) 120, és WILD C—40 típusú szetereokamarákat használtunk (1—4. kép), a mérőképek feldolgozása Zeiss-kistranszformátor, Orion transzformátor, SEG—

I típusú képtranszformátor és Zeiss Technokart (5—8. kép) segítségével történt. 3. A fotogrammetriai műszerek műemlékvédelmi és régészeti felhasználásának speciális problémái: A múlt század közepe óta alkalmaztak már építészeti fotogrammetriát, amely azonban mégsem tudott igazán érvényesülni. Ennek egyik oka, hogy a rendelkezésre álló műszereket a gyakran előforduló felvételi helyzeteknél (szűk utcák, magas belső terek, boltozatok, kupolák, szűk árkok stb.) egyáltalán nem vagy csak korlátozott mér89