A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

LUKÁCS Zsuzsa: A zubogyi gótikus kehely és paténa

mezőörsi a zubogyinál elegánsabb, gazdagabb, mégis ugyanaz a típus). H. Kolba Judit a XV. század 50-es, 60-as éveire teszi keletkezési idejét. Kiscsűr (Sura Micá, Kleinscheuern, Roth I. 40. 1. 97. sz.): Csak a kehely felső része maradt fenn; kosarát poncolt háttér előtt gravírozott lángnyelvek díszítik. (Két, vagy három sorban, ugyanis Roth azt írja, hogy részben ezek is poncoltak). Roth a XV. századra datálja. Malomárka (Monariu, Minarken, Roth I. 40. 1. 98. sz.): Kosarán gravírozott lángnyelvek. XVI. századi. Mestere azonos az Aranyos-Szász-Móric-i (Morut, Moritzdorf) és a pintáki (Pinticu, Pintak) kelyhek mesterével. Ez utóbbi két kehely kuppakosara szintén lángnyelves díszítésű; az előbbinél a lángnyelvek függőleges vonalakkal tagoltak, hátterük poncolt (Roth I. 41. 1. 99. sz. és 100. sz.). Lángnyelves díszítés tűnik fel a Baromlaka-i (Valea Viilor, Wurmloch, Roth I. 41-42. 1. 101. sz., II. 39.)kelyhen is. EXVI. századi kelyhen a lángnyelvek már bonyolultabb rendszerben, a kuppakosarat körülfogó hat egymásba kapcsolódó körben jelennek meg. A baromlaki kehely anyaga is aranyozott réz. A lángnyelves kuppakosarú kelyhek után azokat az emlékeket vesszük sorra, melyek a zubogyi kehellyel szintén több, de más részletben mutatnak egyezést. Prázsmár (Prejmer, Tartlau, Roth I. 16—17. 1. 33. sz., II. 24/4.): Kuppakosár nélküli kuppa, minuszkulás felirata: „ave & maria & grácia & plena & dominus & hi(lf)". A talpkaréjok közül három gravírozott, három sima. A nódusz csúcsos, domború erezetű levele a zubogyi alsó levelekhez hasonló. XV. század. Hegen (Brádeni, Henndorf, Roth I. 22. 1. 48. sz., II. 23.): A zubogyi kehelyhez hasonló vakárkádsoros talppereme (de: alul két keskenyebb félpálca között egy vastagabb, fent pedig egy félpálca keretezi). A kehely alsó részén (nincs kuppakosár!) lángnyelvek kettős sora. XV. század. Szászsebes (Sebes,, Mühlbach, Roth I. 32. 1. 78. sz., II. 27/3.): Nagyon alacsony, fent hatkaréj os ívben találkozó kuppakosarán egysoros lángnyelvmotívum (Róth szerint csillagminta). Nóduszának alsó és felső levelei rokonok a zubogyi alsó trébelt levelekkel. XV. század. Bessenyő (Viisoara, Heidendorf, Roth I. 54. 1. 126. sz., II. 49.): Az egyes rokon elemek itt zománctechnikában jelentkeznek: kettős lángnyelvsor a kuppakosáron, stilizált liliompártázat. A vízszintes talpszegélyre merőleges talpperemen a zubogyihoz hasonlítható vakárkád-motívum jelentkezik, de itt a lécek függőleges sorát a felső kétharmadban egy vízszintes léc kettéosztja; keretelése különbözik a miénktől. XV. század. Vinda (Ghinda, Windau, Roth I. 56—57. 1. 131. sz., II. 50.): A bessenyőihez hasonló, zománcozott. XV. század. Keresd (Cri§, Kreisch, Roth I. 72. 1. 160. sz., II. 64.): Hatkaréj os talpán vízszintes talpszegély, melyre merőleges a talpperem, s ebben a zubogyival analóg préselt lemez található, csak jóval bonyolultabb keretelésben. Kuppakosarán kettős sorban hullámzó lángnyelvek. A pártakoszorú közvetlenül a lángnyelvek fölött emelkedik. XV. század. Magyaros (Mágherus,, Manierisch, Roth I. 104. 1. 232. sz., II. 102/4.): Nóduszának levelei közel állnak a zubogyi nódusz alsó trébelt leveleihez. Pártakoszorújának liliomsora mintha azonos öntőmintával készült volna, mint a zubogyi kehelyé. XVI. század. 69