A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

LUKÁCS Zsuzsa: A zubogyi gótikus kehely és paténa

A ZUBOGYI GÓTIKUS KEHELY ÉS PATÉNA LUKÁCS ZSUZSA Az 1978-ban végzett kutatás során, a zubogyi középkori templom nyugati bővítményében

1 — mely már a község református hitre való áttérése után épült — került elő a valószínűleg sebtében, a református egyház számára megőrzendő céllal elásott gótikus kehely és paténa.

2 Az elrejtés időpontjára nézve valószínűnek tartjuk a Féld István által feltételezett 1674-es évszámot,

3 amit a szentélyben elrejtett pénzek évszámai is alátámasztanak.

4 Nem tarthatjuk ugyanis valószínűnek, hogy egy kis faluban két esetben is azonos módon kíséreljék meg az egyház javait megőrizni a nehéz idők viszontagságaitól, s mindkét esetben a templomban való elásás módját választják, majd mindkettőről elfeledkeznek. A datálást alátámasztja a kehely és a paténa elrejtésére használt fehér, mázatlan, durván iszapolt XVI—XVII. századi fazék, mely egyben megadja a terminus post quem-et is (lásd a kötetben Féld István tanulmányát, 24. kép), korábbra tehát nem tehető.

5 Az elrejtés szükségességét ekkor a történelmi események nagymértékben indokolták. A Pozsonyba megidézett Szalóczy Mihály zubogyi prédikátor tudatában lehetett annak, hogy falujába hosszú ideig, vagy talán soha nem térhet vissza, s az egyház értékeit biztonságban akarta tudni. A véletlen hozta úgy, hogy több, mint háromszáz év múltán, a templom helyreállítását megelőző kutatás közben szerezhettünk tudomást e kincsek létezéséről. Az ásatás alkalmával a kelyhet kuppájával lefelé fordított helyzetben találtuk a fazékban, s ennek talpán, álló helyzetben volt a paténa. A fazék száját valószínűleg védő anyag az idők folyamán megsemmisült, ennek semmi nyomát nem találtuk. A föld nyomásának következtében a fazék peremrésze 4—5 cm magasságban benyomódott, s a kehely talprésze a nódusz alatt eltörött (szárgallérjának egy része a földben megsemmisült). A kehely leírása: Anyag: tűzaranyozott vörösréz. Ezüstből készültek a rotuluszok virágdíszes külső lemezei, továbbá a nódusz alatti és feletti szárrész lemezborítása, melyeket a bronz belső szárra erősítették. Az ezüstből készült részeken zöld zománcozás csekély maradványai fedezhetők fel. A szárgallért idegen anyaggal jelen esetben finoman iszapolt agyaggal töltötték ki, melyben korrodált fémrészecskék fedezhetők fel (ennek oka valószínűleg az, hogy a kehely több évszázadon keresztül nedves helyen volt). Valószínűleg 1. A történeti és építészettörténeti feldolgozást lásd e kötetben, Féld István tollából: A zubogyi református templom kutatása.. 2. B/VI. szelvény, Kutatási napló: 1978. VIII. 1. 3. Féld. i.m. 4. V. Székely György: XVII. századi éremlelet Zubogyról. Ugyanebben a kötetben. 5. A fazék az utolsó járószinttó'l számított 30-35 cm mélységben került eló'. 59