A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

FELD István: A zubogyi református templom kutatása

egy elpusztult támpillér alapja. AK.3. árok a szentély északi oldalához kapcsolódott. Az egy méter vastag, felső vegyes rétegek alatt itt is az altalaj jelentkezett. A szentélyfal mellett szintén támpilléralapra bukkantunk, melyet az elbontott sekrestye törmelékébe építettek (18. kép). A sekrestye feltárását a K.4. árokkal és a K.I. szelvénnyel végeztük. A 80 cm mélyen előkerült alapfalak közül a keleti a szentély falkiugrásához, az északi pedig az északkeleti támpillér alapjához később épült hozzá (19. kép). A szentélyfal alsó részén megfigyeltük, hogy a falkiugrás falazata nyugat felé is függőlegesen szakad meg. A szentély keleti falánál húzott K.5. árokban 80 cm után feltört a talajvíz, itt a feltöltés csak 50 cm volt. A K.6. árkot a délkeleti hajótámpillér keleti oldalánál jelöltük ki. Mivel az egységes sírföldben délen nem jelentkezett a talajvíz, itt alakítottuk ki a K.II. szelvényt a templom körüli temető szondázására. A 4 X 2,5 m-es területen 9 koporsós sírt tártunk fel. Az egyik váz melléklete két egyszerű gyűrű volt, egy másiknál pedig gyöngyös pártarészietet találtunk (20. kép). A K.7. árkot a hajó déli oldalánál nyitottuk. Feltöltődés itt sem volt, északon már 70 cm mélységben feljött a talajvíz. Déli részén egy női váz került elő, két egyszerű hajtűvel. A K.9. árok a déli előteret vágta keresztül. A felső törmelék alatt egy, egy méter széles falmaradványt találtunk, mely be volt kötve a falba, s bizonyára lépcső alapként szolgált. Kiderült, hogy az előtér alapozása is kőből készült. A templombelső feltárását egy hosszirányú és három keresztirányú árokkal, valamint a közöttük tanúfalak meghagyásával kialakított tíz szelvénnyel végeztük. AB.l. árokban az újabb burkolat alatt egy vastag agyagpadlót találtunk, melyből XVII—XVIII. századi leletanyag került elő. Alatta vékony törmelékréteg húzódott, majd sírföld következett s végül 80 cm után a sárga agyagból feltört a talajvíz. Az árok nyugati részén egy erősen lepusztult észak-déli irányú falmaradványt találtunk.

30 A szentélyben különösen vastag volt az agyagpadló alatti törmelék. A keleti fal mellett egy széles, sárga habarcsú alapfal került elő, belső oldala közelében pedig egy szürke anyagú falmaradvány, mely felett egy barna, földes réteg is átfutott. Ezeknél magasabban mutatkozott a szentély széles alapozási kiugrása (21. kép). A B.2. árokkal feltártuk a nyugati részen előkerült falalapozás nyugati síkját. A sírbeásások erősen megrongálták, azonban egyértelműen bekötött a hajófalakba. Előkerült a nyugati rész északi falának öntött alapozása, valamint a déli fal csupán laza kövekből álló alapozási része is. A falakon alul megfigyelt vakolatrétegek két, 1935 előtti járószintre utaltak.

31 A B.3. árokban megfigyeltük, hogy a felső agyagréteg tulajdonképpen két agyagpadló, melyek között itt vékony törmelékcsík húzódik. Az említett vakolatok ezeknek felelhetnek meg. 80 cm mélyen mindkét hajófal alapozásának alját is elértük. A szentélyt átvágó B.4. árokban a szintén két rétegre váló agyagpadló alatt szürke habarcsú, keletnyugati irányú falalapozás jelentkezett. A szentély déli felét a B.I.—

II. szelvényekkel tártuk fel. Keleten az agyagpadló alatti vastag törmelékből mázas edénytöredékek mellett freskódarabok kerültek elő, majd pedig megtaláltuk a B.l. és B.4. árkokban megfigyelt alapfalak csatlakozását. A fal dél felé is 30. A falmaradvány 80-90 cm széles volt. A tőle nyugatra eső részen a rétegviszonyok eltérnek a templom egészében megfigyeltektől. Ennek okát nem ismerjük. 31. A felső vakolat szürke, az alsó sárga volt, de ezeket nem tudtuk egyértelműen kapcsolatba hozni a felül megtalált kevés vakolatréteggel, elsősorban a lábazat cementes borítása miatt. 48