A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

FELD István: A zubogyi református templom kutatása

1599-től 1674-ig ismerjük, s ez idő alatt gyakran emlegetik leányegyházaként Ragályt, Dövényt, Felsőkelecsényt, Csákányt és Imolát, szinte az egész környéket.

16 A XVII. század első felének viszonylagos nyugalma után a török ismét terjeszkedni kezdett és 1671-ben már az egész megye újra behódolt. 1672-ben a kurucok elfoglalták Putnok várát, melyet a császári zsoldosok hamarosan visszahódítottak, végigpusztítva az egész járást. A háborús pusztítások mellett a magas adók, a beszállásolások egyre fokozódó létbizonytalanságot teremtettek. Ebben a helyzetben Zubogy lelkészét is elveszítette. Szalóczy Mihály is megjelent 1674 márciusában a pozsonyi törvényszék előtt s később egyike lett a gályarabságot szenvedett prédikátoroknak.

1 7 A háborús pusztítások miatt a következő évek majdnem a falu teljes elnéptelenedésével jártak. Putnok ismét többször gazdát cserélt, majd 1682-ben különösen nagy török pusztítás érte a megyét. így érthető, hogy még 1720-ban is csak 5 jobbágycsaládot írtak össze, és a tanúvallomások gyakran számolnak be a jobbágyok szökéséről.

18 A templom 1726-os évszámmal jelzett felirata már az újjáéledés kezdetét jelzi. A fejlődést nagy pestisjárvány szakította meg, s a helyzet csak 1750 körül rendeződött. 1745-től ismerjük újra a lelkészek névsorát, s a templom másik, 1758-ból való felirata már bizonyára a templom berendezésére vonatkozik. A falu, immár a Ragályiak földesurasága alatt, lassú fejlődésnek indult, de lakossága még a XVIII. század végén is alig érte el XVI. századi népessége kétharmadát.

19 A XVIII. század végétől már közvetlen írásos adataink is vannak a templomról, 1787-től illetve 1796-tól ugyanis fennmaradtak az egyházközség jegyző- és számadáskönyvei. Komolyabb építkezésről az első száz évből nincs tudomásunk, de szinte minden évtizedben értesülünk zsindelyezésről, kisebb javításokról. Ennek ellenére a templom sohasem volt jó állapotban. 1884-ben például beesett az eső. 1887-ben kidőlt a templom egyik fala. Ekkor felmerült lebontásának és egy új templom építésének gondolata, azonban erre nem volt pénz. 1907-ben építették a mai tetőszéket az addigi féltető helyett. A padokat és a karzatokat átfestették, eltüntetve ezzel a barna alapon zöld virágmintás festésüket. A templom mai alakját végül 1934—35-ben nyerte el. Ekkor kívül-belül leverték a korábbi vakolat, melynek során a templom „hátulsó falán" falfestés-maradványokra 16. Valószínűleg már a református egyházközség számára készült az annak tulajdonában ma is meglevő ónkupa „Kozári Mihál, 1581" felirattal. A névről közelebbit nem tudunk. - Zoványi Jenő: A reformáció Magyarországon 1565-ig. Bp. 1922. 231-239., uő: Protestáns lelkészek nyugtatványai régi tizedjegyzékek mellett = Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár XII. 1929. 51.: uő: A magyar protestantizmus 1565-1600. Bp. 1977. 174.: Román Ernő: Az alsóborsodi és az ősrégi Borsod-Gömör-Kishonti egyházmegye története. Miskolc, 1926. 7-27.: Mártha Ferenc: Azubogyi reform, egyház története. 1888. III. 20. Kézirat a sárospataki Református Kerületi levéltárban 65.001. szám alatt. 17. ILA 1976. 327.; BALOGH 62., A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete Bp. 1976. 20. skk. 18. ILA 1968. 199.; 1976. 326-327, 374. BALOGH uo. 19. ILA 1968. 198-201. 38