A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)
CSERI Miklós: Népi lakáskultúra a Szuha-patak völgyében
puhafa lépett, a furnérozás helyett az olajfestékes flóderozás lett a parasztbútor legújabb divatja. 15 A leírásokból ismert mennyezetes ágy 16 és a koronás ágy 1 '' ma már csak emlékeiben található meg területünkön. Ezeknél lényegesebben egyszerűbb ágytípusok figyelhetők meg. Még megvan az ágyvégek díszes kiképzése, és formai tekintetben is nagy a variációgazdagság. Az ágyvég körvonala a barokk-rokokó stílus hajlított vonalai szerint alakult. A díszített, hajlított végű ágyakat főleg a nemeseknél figyelhetjük meg, míg a parasztoknál leginkább csak az egyszerű, egyenes vonalú, alacsony végű ágyakat találhatjuk. A nemes megengedhette magának, hogy ágyát értékes faanyagból, feltűnő díszítéssel lássa el (12. kép). Az ágy mellett volt még házi készítésű dikó, kiságy, bölcső is. Ha a kemence még bent volt a házban, annak meleg sutjában is aludhatott 1—2 kisebb gyerek. Szőtt pokróccal, vagy nagyobb kabáttal takaróztak. Különleges hálóhelyként funkcionált a tologó és az asztalágy. A tologó lényegében olyan, mint a dikó, csak rövid lábai voltak. Nappal az ágy alá tolták, éjszakára pedig kihúzták a szoba közepére. Ezen is volt szalmazsák és ágynemű. Specifikusabb ágyféleség volt az ún. asztalágy, amely nappal asztalként funkcionált, éjszakára viszont szét lehetett húzni, deszkát, szalmazsákot raktak bele, és már lehetett is benne aludni. Lényegében mindkettő a helyszűkéből fakadó kényszerűség következménye. Ilyen praktikus bútordarabokkal próbálták biztosítani mindenkinek a fekvőhelyet. Ezek a paraszti életmód jellemző bútordarabjai voltak, a nemesek csak a cselédházaikban használtak tologót vagy asztalágyat. A fiatal házasok igyekeztek elkülönülni a család többi tagjától, főleg az első években. Ha nem tudtak új helyiségbe menni, akkor kénytelenek voltak a többiekkel egy szobában aludni. Szuhafőn a múlt század végéről emlékeznek még az ún. firhangos ágyra, amely függönnyel választotta el a fiatalok ágyát a családtagokétól. Itt kell megjegyeznem, hogy a szakirodalomból jól ismert palóc hideg kamra meglétére és funkcionálására jelen kutatásunk nem talált adatokat a Szuha-völgyben. 18 Területünkön hálóhelyül a szoba vagy a pitvar szolgált, nyáron pedig a férfiak kint háltak a csűrben, istállóban, mezőn stb. A szegények éjszakai tömegszállás jellegű hálóhelyeitől lényegesen eltértek a nemesek hálóviszonyai. A többhelyiséges lakás és a kisebb gyermekáldás lehetővé tette, hogy mindenki saját ágyban alhasson. Az öregek általában az utóházban, vagy a konyhában, míg a fiatalok az előházban, esetleg a hátsó szobában aludtak. Az oldalszoba ennek ellenére is még mindig megmaradt a vendégeknek. Itt a férfiak is ritkán éjszakáztak házon kívül, hált mindenki a saját ágyában. A nemeseknél sokáig állt a vendégágy is, ami sokkal díszesebb volt, tisztább huzattal rendelkezett, mint a többi hétköznapi ágy. Alul volt a szalmazsák, fehér lepedővel leterítve, rajta derékalj, három párna és egy dunna. A vendégágyon a huzatot kihímezték, 15. Cs. Sebestyén K., i.m. 385. 16. Istvánffy Gy., i.m. 13. 17. Cs. Sebestyén K., i.m. 384-385. 18. Istvánffy Gy., i.m. 13-14. Pápai K., 1893. 28-29. Manga J., 1979. 45. 276
