A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

CSERI Miklós: Népi lakáskultúra a Szuha-patak völgyében

kellő hőfokot. Az optimális hőmérséklet ellenőrzésére a kemence fenekét a szénvonóval megkaparták, és ha szikrát hányt, be lehetett vetni a kenyeret. Ha még nem volt elég magas a hőfok, akkor néhány köteg szalmával meglángolták a kemencét, míg elég meleg nem lett. A tűzrakás általában az asszony dolga volt, de esetenként megcsinálta a férfi is. A tűzőrzés és táplálás az asszony mellett a nagyobb gyerekek, vagy az öregek feladata volt. A világításnak kevesebb szerepe volt, mint a fűtésnek, hiszen a nyáron a hosszú nappalok, télen pedig a korai lefekvés miatt kevesebbet világítottak. A többféle világítóeszköz közül a legegyszerűbb forma az a primitív mécses volt, amikor egy krumplinak kivájták a belét, helyére zsírt és kanócot tettek, és ezzel világítottak. Mellette étkeztek, beszélgettek, esetleg dolgoztak. A zsír mellett Istvánffy Gyula megemlíti a tök- vagy kendermagból ütött olajat is, amibe szintén belelógatták a kanócot.

11 Fáklyát csak felvonuláskor, vagy farsangkor használtak. Kóróra, fára szalmacsutakot csavartak, ezt bezsírozták és ezzel világítottak. Használata Istvánffy szerint az 1860—70-es években még divatos volt.

12 A mécses után következett a petróleumlámpa. Ez egyszerű talpas lámpa volt, kis tartályban petróleum, és benne egy kanóc, amin égett a petróleum. Egy üveget is húztak a láng fölé, hogy nagyobb legyen a fény. Főleg a falon lógott, de lehetett az asztalon, vagy a kemence tetején is. Rendben tartása a gazdaasszony vagy a lánya feladata volt. Gyertyával csak akkor világítottak, ha kifogyott a petróleum. Ezt is boltban szerezték be, de a viaszkereskedőktől is sokszor kaptak cserébe a mézért és a suskáéxí. Főleg az asztal lapjára, vagy üvegpoharak talpára erősítették és úgy világítottak vele. A gyertyatartók használata már újabb keletű és a módosabbakra jellemző. Gyertyát égettek még halottak napján és karácsonykor is a fán vagy alatta. Egész éjszaka csak akkor világítottak, ha halott volt a háznál, továbbá súlyos betegség és gyermekszülés idején. Hunfalvy János látott még „ ... A kemence belső szögletéhez egy kissé magasabb kandallót ragasztva, mely fenyő és egyéb szárított forgács benne való égetésével egyedül a világításra használtatik."

13 A Szuha-völgyben az ilyesfajta kandalló megléte — eddigi ismereteink szerint — nem mutatható ki, sem fűtésre, sem világítás céljából nem használták. A hagyományos világítóeszközöket a villanyáram bevezetése (50-es évek elején) feleslegessé tette. Ma már csak ünnepi alkalmakkor használnak gyertyát, petróleumot pedig alig. Az étkezés rendje és módja Az étkezést, mint az egyik legfontosabb élettevékenységet az évszakok változása jelentősen befolyásolta. A napi háromszori főétkezés: reggeli, ebéd, vacsora, minden évszakban megvolt, csupán némi időeltolódás figyelhető meg elkészítésük, elfogyasztásuk jellege között. 11. Istvánffy Gy., i.m. 14. 12. Istvánffy Gy., i.m. 15. Lásd még: Iváncsics N., 1958. 409-423. részletes irodalom. 13. Hunfalvy J., 1867. 94. 18 A Herman Ottó Múzeum évkönyve 273