A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

CSERI Miklós: Népi lakáskultúra a Szuha-patak völgyében

14. kép. Cserépkályha egy nemesi lakószobában. 15. kép. Lapos kürtőskemence. Alsószuha, Zádorfalva, Cseri M. felv. Cseri M. felv. Az első szobába általában új hálószobabútor került. Ha nem vettek új garnitúrát, akkor pl. a komótot felváltotta a 2-3 ajtós szekrény, a dikót a heverő, a rekamié stb. Tehát a teljes garnitúraváltás mellett megfigyelhető az a tendencia is, amikor az egyes bútordarabokat fokozatosan cserélik ki. Az ideiglenes és kezdetleges hálóhelyeket (kemencepadka, sarokpad stb.) felszámolták, így a család létszámának megfelelően a fekhelyek száma is gyarapodott. A különböző korok és stílusok jól megfigyelhetők az ágy esetében, hiszen a régi paraszti ágy, dikó, heverő, rekamié stb. egymás mellett funkcionálhat és funkcionál még napjainkban is. A régi bútorok végül fokozatosan kikerülnek az utóházba, a nyári konyhába, vagy funkciójukat vesztve kacatokat tároló eszközökké válnak. A szoba megváltozott a tv, a rádió, porcelántárgyak, csipkefüggönyök behatolásával. A konyhába az újabb festett konyhagarnitúrák kerültek, s melléjük új háztartási eszközöket (hűtőgép, mosógép stb.) vásároltak. A régi lakáskultúrából csak az első ház tisztaszoba jellege maradt meg. A nyári konyha általában lehetővé tette, hogy nyáron az egész lakóházra kiterjedjen ez a „tiszta jelleg". Ha nem volt nyári konyha, akkor az utóház vette át a lakóhelyiség-funkciót, és az első szoba ekkor is megmaradhatott reprezentatív helyiségnek. A hagyományos paraszti lakáskultúra átalakítási folyamatában a nemesek — vagyoni helyzetüknek megfelelően — sokkal előrébb jártak. A parasztok csak a közelmúlt időszakára tudták őket utóiérni (a felszabadulás után), ma pedig már erős kiegyenlítődés figyelhető meg ezen a területen. 270