A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

CSERI Miklós: Népi lakáskultúra a Szuha-patak völgyében

H A-400 O A g 3 I 1 1 15. kép. Nemesi lakóház alaprajza. Alsószuha, Szabadság u. 27. Felm. Cseri M. 1. első ház (tiszta szoba); 2. pitvar; 3. utóház; 4. komora; 5. folyosó (tornác) Az anyagi helyzet mellett a családszervezet is hatással volt a lakóházra. Ez azonban nemcsak a beosztás, a szerkezet változásában, hanem a helyiségek használatában, funkciójában, berendezésében is jelentkezett. Több család együttélése a Szuha-völgyben megfigyelhető volt, de nem nagy számban, s az együttélés sem volt állandó. Legtöbb esetben csupán átmeneti jellegű volt, amely a fiatalok viszonylagos anyagi stabilizálódásáig tartott. A paraszti családoknál általában a két szülő + házas gyerekük és azok apró gyermekei laktak egy fedél alatt. Ha több gyereke volt a szülőknek, akkor is csak egy család élt még együtt az öregekkel, leginkább a legfiatalabb házasok. Általában a nős fiú költözött oda szüleihez, mert a vőséget megalázónak tartották. „Vőnek nem érdemes menni, mert a kutya is azt kiabálja, hogy vő-vő." A két család az együttélés folyamán közös háztartást vezetett, és a szobában is együtt aludtak. Uj házat nagyon nehezen tudtak építeni maguknak, több éves kuporgatás, spórolás után. így aztán igen sokszor a régi házat egy kicsit átépítették, szobává alakították a kamrát és ragasztottak a házhoz még egy konyhát és kamrát. A fiatalok aztán beköltöztek - megegyezés szerint — vagy az első, vagy a hátsó házba. A szülők és az ifjú házasok közti generációs problémák és a mindennapi életből fakadó súrlódások sokszor igen kiélezetté váltak. Ilyenkor történt, hogy a fiatalok kényszerűségből árendás házba költöztek. Kivettek egy üresen álló házat (kihalás, elköltözés stb. miatt vált üressé) és házbért fizettek érte. A végső megoldást természetesen az jelentette, hogy ha saját házba költözhettek. A nemeseknél is jellemző volt a két generáció együttélése, de ennek ideiglenes jellege kevésbé volt szembetűnő. Bár a kedvezőbb anyagi helyzet révén a fiatalok egy-két év várakozás után könnyen nekiláthattak volna az építkezésnek, de nem minden esetben tették ezt. A nemeseknél a kevés gyerek volt a jellemző, általában egy-kettő. Ilyenkor a fiúnak segítettek a szülők önállósodni, új házat építeni, míg a lányra maradt a szülői ház. Ha férjhez ment, esetenként a férje is az anyósékhoz költözött. A nemeseknél kevésbé 263