A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

CSERI Miklós: Népi lakáskultúra a Szuha-patak völgyében

építőanyagokból (fa, föld) készült lakóházak voltak jellemzőek szinte a legutóbbi néhány évtizedig, amelyeket egyszerű, szarufás szerkezetű zsúptetővel fedtek be (1. kép). Alaprajzi tekintetben a parasztoknál megmaradt a szoba — pitar — komora, hagyományosnak nevezhető beosztás. A nemeseknél a helyiségek száma megszaporodott és a tradicionális egysorosságot is felváltotta — már a múlt század végétől — a kétsorosság, a kétmenetűség, amely a szoba — oldalszoba — konyha — hátsó szoba - komora beosztásban jutott kifejezésre (2. kép). A tüzelőberendezés — füstelvezetés területén is kimutatható a különbség. A parasztoknál a szobai, hasáb alakú kemence már a századfordulóra kikerült a pitvarba, ahol szinte az 1950-es évekig megőrizte helyét és funkcióját. A nemeseknél viszont a kemence kikerülése a szobából már a múlt század második felében végbement, sőt a konyhában sem maradt meg sokáig. Az adatközlők szerint a századforduló idején már az udvaron, a tornác végében vagy a nyári konyhában építették fel, s funkciója is csak a kenyérsütésre szorítkozott. Helyét a szobában a parasztoknál az egyszerűbb vaskályha, csikósparhert, a nemeseknél pedig a díszes cserépkályha foglalta el. A pitvarban a nemeseknél gyári készítésű főző-sütő masinákat találhattunk, míg a parasztoknál a kemencéhez épített rakott sparhert szolgált ugyanezen funkciók ellátására. A szabad kémény — zárt kéményváltás a nemeseknél már a múlt század második felére megtörtént, a parasztoknál viszont ez a folyamat elhúzódott szinte az 1950—60-as évekig. A lakóház hosszanti homlokzatán a nemeseknél helyenként igen szép kidolgozású, kő-, téglaoszlopos, mellvédes, ámbitusos tornácok, folyosók formálják a lakóház, a kúria külső képét. A parasztoknál egyszerűbb faoszlopos tornácokat, vagy igen sokszor csak egy félméteres „ereszalját" találhatunk. A lakóház külső megjelenésében tehát jól megfogható különbségeket figyelhettünk meg a két társadalmi réteg építkezése között. Hasonló eltéréseket próbáltam keresni a lakóházban folyó mindennapi élet néprajzának kutatása során is. Élet a lakóházban A lakóház kutatása során az utóbbi évtizedekben a szerkezeti vizsgálatok mellett előtérbe került a ház funkcionális vizsgálata. A kutatók hangsúlyozzák a „lakás" folyamatának tanulmányozását, az ember és a hajlék közötti kapcsolatok feltárását. Egyes etnográfusok kiemelik a paraszti életmód és a lakóház belső rendje közötti szerves összefüggések vizsgálatát, a gazdasági élet, a társadalmi szervezet és a lakóház közötti kapcsolatok megismerését. Ezen a téren a magyar néprajzkutatók közül főleg Vajkai Aurél, Gunda Béla, Juhász Antal, Fél Edit, és Hofer Tamás értek el számottevő eredményeket.

3 A lakóház funkcionális tagolódása részben már az alaprajzi beosztásban kifejezésre jut, de a házhoz kapcsolódó funkciók köre jóval szélesebb körű, mintsem azt egyszerűen 3. Fél E.-Hofer T., 1967. 81-156. Gunda B., 1961. 247-268. Juhász A., 1971.443-502. Vajkai A., 1943. 54-72. Vajkai A., 1948/a. Vajkai A., 1948/b. 54-72. 261