A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

CSERI Miklós: Népi lakáskultúra a Szuha-patak völgyében

NÉPI LAKÁSKULTÚRA A SZUHA-PATAK VÖLGYÉBEN CSERI MIKLÓS Szuhafő, Zádorfalva és Alsószuha fészkei voltak azoknak a nemesi hadaknak, melyek leszármazottai az utóbbi évekig fenntartották egykori társadalmi presztízsüket és életformájukat a velük egy helységben vagy környezetükben élő nem nemesi származású lakossággal szemben.

1 A kétféle réteg különbségének fő tényezői a vagyoni helyzet és a származástudat

2

. A nyelv a közös palóc-barkó nyelvjárás, de a nemesek szókészletében több a városi elem. A nemeseknél teljes a gazdasági eszközök inventáriuma, megvan a szükséges jószágállomány, míg a parasztoknál a napszámos kéziszerszám-együttes található. Lényegében a nemesek kezén voltak a termelési eszközök (föld, igaerő, szerszámok). A nemes nem — vagy szükség szerint, birtoka arányában — dolgozott, de mindig alkalmazott paraszti munkaerőt, cselédet. A tárgyalt községekben a mezőgazdaság volt a fő gazdasági ág, ezen belül a nemesek főleg az állattenyésztést részesítették előnyben (juhtartás), a parasztokra pedig a földművelés maradt. Eltérések mutatkoztak még a viseletben és az anyagi kultúra más területein is. Egymás között a két réteg igen ritkán házasodott, külön szervezkedtek, szórakoztak. A parasztok „urazták" a nemeseket. Szokásvilágukban is különbségek fedezhetők fel. Az anyagi és szellemi kultúra különböző területein megtalálható eltérések ösztönöztek a kutatások elvégzésére. Arra kerestem választ, hogy a fentebb vázolt különbség mennyiben mutatható ki a népi építészet és lakáskultúra területén. Mivel jelen dolgozat célja a szuhavölgyi népi lakáskultúra bemutatása, így az építészeti képről csak tájékoztató jelleggel szól. A legjelentősebb építőanyagok a fa, az agyag, sár voltak, amelyeket igen gyakran egymással kombinálva is alkalmaztak. A főbb faltechnikák: zsilipéit (ravásos) fal, sövény vagy paticsfal, vályog, újabban pedig tégla és más modern falazatok. Uralkodó tetőszerkezeti forma a szarufás tető, amely a legtöbb esetben kontyolt nyeregtetővel párosult, bár megtalálható mellette a nyereg- és a sátortető is. A hagyományos tetőfedő anyagok közül a kévés zsúpfedés volt az általános, de igen korán megkezdődött a cserép alkalmazása is. A nemeseknél már a múlt század végétől megjelentek a kőalapon álló, kő, tégla, esetleg vályogtégla falazatú, bonyolult beosztású lakóépületek, melyeket komoly szakértelmet igénylő tetőszerkezettel láttak el. A cserép és fazsindely is igen korán felváltotta a zsúpfedelet. A parasztoknál az egyszerű beosztású, többnyire alap nélküli, hagyományos 1. Bővebbet lásd: Ila B., 1969. IV. k. és Forgón M., 1909. 2. Szuhafő esetében részletesen kifejtve: Lajos Á., 1979. 17* 259