A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)
FÜGEDI Márta: A Bükkalja női népviselete
a ráncoskát 5-5 soros függőleges szegőzés karcsúsítja, amit a tardiak ráncnak neveznek. Pipi kartonból, selyemből és brokátból varrták leggyakrabban. Az ingvállas ráncoska alá még szűkujjú ingvállat vagy vendégujjat vettek fel. A keresztszemes hímzéssel, rózsás pántlikával, singolt cakkal díszített ujj kilátszik az ingváll fodrai alól. Ez a viselet megegyezik a kövesdiekével, ahol a fellökős ujjú litya alá ugyancsak vendégujjat húztak. A szentistváni ráncoska szabásában, díszítésében nagyon hasonlít a tardihoz, de alapanyaga általában világosabb, gyakran fehér, és díszítésében is a pasztellszínek dominálnak. A deréknál levő fodor alá itt gyakran vendégfodrot is tettek, hogy jobban kiálljon (15. kép). 20 A vattás rékli vagy bandzsur az ujjasoknak bélelt, vattázott téli változata volt, gyakran gazdag sujtás díszítette, hátulja alul fodros, farokra szökik, elöl pedig színes fejjel, kővel ellátott díszes kapcsok fogják össze. Értékes, ünneplő ruhadarab, inkább a század első évtizedeiben viselték. 21 Városi hatásra terjedt el a népviseletben az ujjasokhoz viselt különálló széles öv használata, a derék hangsúlyozására. Majdnem minden bükkalji településen viselték a század első harmadában, de jellegzetes, a viselet megjelenését is befolyásoló divatja elsősorban Cserépfalun és Bükkzsércen volt. 22 Olykor a ruha anyagából, vagy elütő színű textíliából varrták, de legdivatosabb a nagycsatú széles lakköv volt. Neve általánosan mider, de Szentistvánon karcsitónak mondták inkább. Század eleji felvételeken gyakori a fekete lagmíderes menyasszonyi ruha (11. kép). A vállkendő legáltalánosabb az ingvállas-pruszlikos öltözetnél volt, de ujjasok fölé is viselték. A század első éveiben készült bogácsi, szomolyai, szihalmi képeken a pruszlik felett szinte mindig vállkendőt, „mellykendőt" látunk, jellegzetesen keskenyre összehajtva (16. kép). A köznap használt kendők kartonból, klottból, festőből készültek, az ünnepi pedig berliner rojtos kasmír vagy selyem rojtos selyem volt. A vattás rékli alá is berliner rojtos kendőt kötöttek oly módon, hogy rojtja kilátsszon. Bükkzsércen az Öregek még emlékeznek az ünnepen viselt fehér singolt vállkendőre is, melyet Felsőtárkányban készíttettek. 23 Kislányoknak a fejkendőt is a vállára kötötték, esetleg pántlikával meghosszabbítva a sarkát. Télen berlnier-és posztókendőt viseltek; mint másfelé, ezek itt is sokáig viseletben maradtak. A berlinerkendőt még az új divatú ünneplő kabátok fölé is felkötötték. A posztókendőt ínségkendőnek is nevezték, mert a szegényebbek, akiknek nem volt berlinerkendőjük, ebben mentek a templomba is. A szoknya alá legalulra a pendely került. Általában vászon volt, az ünnepi fél vagy egész pamutos, a gyolcsból készült pedig ritka volt, esetleg csak táncolni vették fel, hogy ha forognak a táncnál, ne a vászon látsszon ki. A pendely 2 egész szél vászonból készült, a harmadik szél pedig kétoldalt van betoldva. 24 Köznap kevesebb, ünnepre több alsószoknyát hordtak, 6- 12-t is, legtöbbet Tardon és Bogácson. Az alsószoknya 7-8 szél anyagból készült. Alsónak hordják az „elócskult" felső szoknyát is köznapra. A fehér 20. Vö: Györffy I., 1956. 88. és Csilléry K. gyűjtése 1952. EA. 7149. 21. Mezőkövesden is viselték. Vö: Györffy I., 1956. 91. 22. Gáborján A. gyűjtése, 1950. HOM.NA. ltsz: 1290. 23. Gáborján A. gyűjtése, 1950. HOM.NA. ltsz: 1290. 24. A tardi vászon ruhaneműekrőllásd Gáborján A. 1948. 155-157. és Gáborján A. 1955. 109-131. 253
