A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

FÜGEDI Márta: A Bükkalja női népviselete

pertlivel megkötve. Szélén keskeny singolás van, ami a homlok felett majd a kendő alól kilátszik, kétoldalt még keskeny pántlikával díszítik, mely a kikötött kendő alól majd szintén kilátszik. Erre kötik az alsó kendőt, ez is pipi karton, zöld berlinerrojttal. Kicsit homlokba húzzák, majd kétoldalt a halántékon hátrafelé kicsit megcsavarják, így kötik meg a két végét a tarkó fölött. Az alsó kendőre is kötnek egy keskeny singolást, amely a felső kendő alól csak a homloknál látszik majd ki. Végül a felső kendő következik, ez is piros pipi karton, tüdőszín bunkós berlinerrojt díszíti. A felsőhöz hasonló módon kötik ki, alóla kilátszik a kecellő és a singolás. Ezt a jellegzetes fejviseletet a század első évtizedeitől hordták Tardon, megkötése azonban kezdetben lazább, természetesebb volt, a különböző részeket azonban idővel öszszefércelték, és a többrészes fejkötőt egyszerre vették fel és le. Ha valaki gyászolt, felső kendőnek feketét kötöttek kék rojttal. Az alsó kendő rojtja pedig sötétebb zöld volt. Akinek mély gyásza volt, annak azonban fekete volt alsó-felső kendője és a rojtja is. A fehér ruhák közül a Bükkalján a mellévarrott ing tekinthető általánosabbnak és elterjedtebbnek, éppúgy, mint a szomszédos palóc területeken.

1! Az ujjasok elterjedése mellett az ingvállak is sokáig viseletben maradtak, nemcsak alsóruhaként, hanem díszesebb változatai pruszlikkal viselve az ünneplő viselet részeként is. A vizsgált falvak közül elsősorban Bogácson, Tardon és Szomolyán volt elterjedt az ünneplő ingváll. A kislányok iskoláskorukig még hosszú gyolcs- vagy vászoninget viseltek, általában az iskoláskor után kaptak csak rövid derekú inget és külön pendelyt.

12 A köznapra viselt ingek tiszta kendervászonból, vagy később félpamutos vászonból készültek. A vászoning kemény, könnyen feltöri a testet, ezért oly módon puhították, hogy az inget vízbe mártva kitették a fagyra. A század elején nyáron még hordták a vászoningeket önmagában felsőruhaként is, erről korabeli fényképek is tanúskodnak. Az ingváll ráncolt ujja ekkor még nem volt nagyon bő, a dúsan húzott csak a 30-as években terjedt el, a gyolcs és más finomabb gyári anyagok általános alkalmazásával. Szokás volt, hogy az ingvállak törzsrészét gyakran olcsóbb, durvább anyagból készítették, hiszen a pruszlik alatt úgy sem látszott, díszesebb anyagból, pamutos 10. kép. Tardi lány nyári ünnepi öltözete, 1938. Haja koszorúba fonva, rövid ujjú delin ráncoskaját hátul brossal a kádrira tűzött „kutya" (selyemrojtos pántlika) díszíti. Saád Andor felv., Herman Ottó Múzeum, Itsz. 1701. 11. Vö:FélE., 1952. 12. 12. Vö: Fél E.-Dajaszászyné Dietz V., 1952. és Fügedi M., 1978. 247