A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Második közlemény)

honvédgyalogezred zenekara — pedig önálló életet kezdett játszani a város zenei életében. Az eddigi zenekari ínségből, csaknem zenekari bőség lett, 2 zenekar is igyekezett szolgálni a szimfonikus zene múzsáját, 2 volt, holott egy többet jelenthetett volna ... 1928—29-ben a város zenei életét a zeneiskola vonószenekara reprezentálta. 1929ben Miskolc nagyszabású városok közti találkozónak adott helyet. Itt tartották a Dunáninneni Városok konferenciájukat. A várospolitika kérdései mellett nagyszabású kulturális megnyilvánulásra is sor került és Debrecen, Nyíregyháza, Szeged ez alkalommal a legjobb zenei erőit sorakoztatta fel. Miskolc a zeneiskola kibővített zenekarával Mozart: G-moll szimfóniáját adta elő. Vezényelt: Koller F. íme, a Balogh Bertalan által megálmodott gondolat az új körülmények között is hogyan élt tovább.

48 Negyedszázaddal ezelőtt hirdette a városok közti kulturális kapcsolat fontosságát s szinte egész életét annak szentelte — a többi nagy érdeme között —, hogy ez a gondolat valóra váljék. 2. Bartók Béla levele a 13, honvédgyalogezred zenekarához: Az 1930-as évek legelejétől kezdve a zenekari élet legfontosabb tényezője a katonazenekar lett. Ennek az együttesnek nem voltak anyagi gondjai „legfeljebb" művészi gondjai. De a zenekar és Miskolc város zenei életének nagy nyereségére idekerült Pongrácz Géza, aki kitűnő zongoraművész is volt, sokáig Haydu István partnere, jól képzett muzsikus a Zeneművészeti Főiskola jeles tanárainak keze alatt tanult és zeneszerző is volt. Az ő álmai messzebb terjedtek a katonaindulóknál és alkalmi zenéknél. Egyre céltudatosabban fejlesztette a zenekart, amelynek tagjai közben a zeneiskola akadémiai osztályait is végezték és 1933ban már odajutottak, hogy műsorra tűzhették Bartók Béla I. zenekari szvitjét. Miskolcon teljesen újdonság volt, de a zenetörténet tanúsága szerint nem volt gyakori más vidéki nagyvárosokban, sőt a fővárosban sem. Pongrácz Géza arra törekedett, hogy népszerű hangversenyek tartásával minél elérhetőbbé tegye a művészi zene meghallgathatását, s ezt a katonai zenekari lehetőségek egyenesen szinte kínálták, csak értő művész kellett hozzá, aki ezt a lehetőséget a köznek adja. 20 fillér ellenében — ennyi volt egy jegy ára például az ifjúságnak — magas színvonalú művészi élményhez juthatott, aki akart. Az 1933 márciusi hangversenyen a Bartók Szvit mellett elhangzott Hollósy: Diadalünnep nyitánya, Beethoven: C-moll zongoraversenye, Csajkovszkij: Olasz Capricciója és Pongrácz Géza: Magyar rapszódiája. Az igényes szép műsor méltán megérdemelte Vucskits Jenő esztétikai súlyú bevezetőjét.

49 Joggal írhatta Nagy Ferenc a hangversenyről: „Keretében széles, ünnepélyességében fényes, művészileg elsőrangú volt." A hangversenyen valóban ott volt a város „színe-java". Katonák, polgárok, polgármester, főlevéltáros, sőt az egészet megismételték a diákoknak is. Minthogy Bartók zenekari műveiből ezúttal hangzott el először bemutató, szenteljünk rá néhány sort. A recenzens Nagy Ferenc ezt írta róla: „ebben a műben még megtaláljuk az átmeneti kor alkatelemeit, de már kicsillan az igazi Bartók". Részleges bemutatója 1905. november 29. volt Bécsben, a teljeset 1909. március 1-én a zeneakadémián Hubay Jenő vezényelte. Időtartama 40 perc. A nagy zenekarra írott művek sorát folytatja Bartók az I. Szvitben a verbunkos hagyomány és a nagy szimfonikus formák szintézisének további lehetőségeit keresve, öt 48. Miskolci Szemle. 1929. jún. 5-6. 49. Eredeti műsor. A M. Kir. 13. honvédgyalogezred zenekarának népszerű hangversenye. 1933. III. szombaton délután a Zenepalotában. Teljes műsor a szövegben. 212