A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Második közlemény)

A Filharmóniai Társaság, amely már indulásnál is ennyi gonddal küzdött, végeredményben „törvényesen" még nem létezett. Először be kívánták mutatni, mire képesek és csak azután alakultak meg hivatalosan. Az alakuló ülést 1923. szeptember 30-án tartották. Alapszabálynak, amely alapján működni kívántak, sajnos ma már nyoma nem található, megmaradt azonban a tisztikar, a vezetőség műsora, amely arra enged következtetni, hogy a hiányzó anyagi erő mellett nem voltak kisebbek a személyiek sem. Nem a tehetségek hiánya okozta, hanem a tehetségek bősége. A Társaság díszelnöke dr. Fuky Endre főispán lett, elnök dr. Hodobay Sándor polgármester, ügyvezető elnök dr. Rhibiczey József hadbíró, a 13. honvédgyalogezred képviseletében. Tisztségviselők: Koller Ferenc igazgató karnagy, dr. László Imre titkár, Győri Nagy István helyettes titkár, Rákos Arnold hangversenymester, Folkmann Ervin, Domokos György jegyzők, Neményi Ödön pénztáros, László Ervin zeneműtáros, dr. Futnoky Béla jogtanácsos. Igazgatói választmány: dr. Kazinczy Imre ny. főispán, Hercz Jenőné, Szász József, Gobbi Jenő, Mankler Lajos, Silbiger Bertalan, dr. Wollny József, dr. Győri Nagy Lajos, Finta Elemér és a helyőrségi zenekar mindenkori karmestere.

41 Mint láthatjuk, kimaradt a tehetségét már bebizonyított Hollósy, Rádió Rezső a színházi karmester. És vajon mi oka lehetett annak, hogy éppen a zeneiskola egyik legtehetségesebb tanárát, Hollósyt, 1923-ban a „B" lista réme fenyegette? Noha nem nagy anyagi alappal rendelkezett a Filharmóniai Társaság, 1923. május 16-án újból hangversenyt tartottak, már a 3-at. A 2. hangverseny ugyanis az első ismétlése volt valóban a nagyközönség, sőt az ifjúság számára egy vasárnap délelőtt, nagyon olcsó, hozzáférhető árakkal. Ezen a májusi hangversenyen a található kottatárból előadták Schubert: H-moll szimfóniáját, Grieg: Peer Gynt szvitjét, Weber: Oberon nyitányát és Beethoven: Ah perfidó c. nagyáriát. Ezeket a zenekari műveket játszotta a háború előtt — az akkor is óriási pénzügyi nehézségekkel küzdő Szimfonikus Zenekar. Most a körülmények nem sokat változtak, csak a személyek. Kiemelkedő momentum volt Hollósy: Diadalünnep c. nyitánya. Vezényelt: Rádió Rezső. 1923 októberében ismét röpködtek a sajtónyilak a polgármester felé: „Hodobay polgármester úr energikus ambíciót mutat fel a város gazdasági ügyeinek intézésében. Nézzük, hogyan tudja s mennyi energiával bírja kiköveztetni a megértés és megbecsülés gyémántköveivel azt az utat, amelyen a Miskolcon sarjadt kultúrának haladnia kell."

42 1924-ben már csak vonószenekarra futotta a Filharmóniai Társaságnak. Szezonnyitó matinéjukon novemberben Csajkovszkij: Elégiáját „némi elfogódottsággal" szólaltatták meg Koller Ferenc vezényletével. Ismét repül a megjegyzés a város „művészi közigazgatásához", amely nem érzi feladatának a támogatást, „amely nélkül a művészetben tartós boldogulás teljesen lehetetlen". A nagy zenekari hangverseny „kényszerszünetében," nagyon színvonalas kamarazenét játszottak. így volt ezen a szóban forgó hangversenyen is, ahol elhangzott C. Franck: Zongoraötöse. Előadták: Becht—Rákos—Finta—Győry Nagy—Helényi. 1925-ben a 13. honvédgyalogezred kapcsolódott be erőteljesen. Ez az erősítés zeneileg színvonalas koncerteket eredményezett, de nem oldotta meg a vezetést. 1925.

1. 13-án 3-an is vezényeltek. Goldmark: Sakuntala nyitányát Francz Károly, a katonakarmester, 41. HOM HA 73.870.1. 42. Miskolci Napló. 1923. okt. 20. 14 A Herman Ottó Múzeum évkönyve 209