A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Második közlemény)

kívánta a Vasgyári Zenekar. De ezt a helyzetet nem állandósíthatták, mert ezt a zenekart — bár sokszor segített — a vasgyár magának tartotta fenn. A másik társként szóba jöhetett a katonai zenekar. Ám ez a zenekar sem helyettesíthette egy hivatásos együttes szerepét. Bár, mint a későbbiekből kiderül — Miskolc zenei élete sokkal szegényebb lett volna, ha a helyőrségi zenekar élén nem állnak olyan kitűnő képzettségű karmesterek, mint, amilyenek Francz Károly és Pongrácz Géza voltak, mint már említettük. Az állandó szimfonikus zenekar létrehozásának nem a tehetség hiánya, a személyi feltételek elégtelensége, hanem az örökös pénz hiánya volt a legfőbb akadálya. Közművelődési Egyesületek a BMK és ME és utóda a Lévay KE sok áldozatot vállalt, de ez csak egyik hangversenytől a másikig volt elegendő. Örökösen szervezéssel küzdöttek, minden esztendő szinte új zenekari nevet, ezzel együtt új társulási formát jelentett és mégis minden akadályon át valamilyen zenekart mindig létrehoztak. És a város? Talán nem volt szívügye a zenének e fontos intézménye? A város tartotta fenn a zeneiskolát, egyetlen társulás, amit csekély anyagiakkal támogatott, a Filharmóniai Társaság volt. Egyéb zenekari törekvést támogatni nem tartotta kötelességének. Az 1923-ban létrejött Filharmóniai Társaság hangversenyén, amelyet már alakuló, illetve bemutatkozó hangversenyén a bukás réme kísértett anyagiak hiányában, a város akkora összeggel támogatta, amennyi a miskolci sajtó szerint „őnagysága kalapjára" elegendő. Ezzel egy kicsit előreszaladunk az eseményekben, de így annál inkább látszik, mennyi erőfeszítés kellett ahhoz, hogy a zenei élet e fontos tényezője, a zenekar legalább olykor jelen legyen. Mielőtt a zenekari élet sokszor változó formáit és nem könnyű útját végigkísérjük, nézzük át azokat a hivatalos adatokat, amelyekből kitűnik, mennyit áldozott a város a zeneiskolán kívül! — zenekari célokra. 1923-ban olvashatjuk: „Tanácsunk előterjesztésére a Miskolci Filharmóniai Társaság részére 200 000 Korona évi segély megállapítása tárgyában. Határozat. Tanácsunk előterjesztésének helyt adunk, s a Miskolci Filharmóniai Társaság évi segélyét 1923. évre 200 000 Koronában állapítjuk meg." Következett a szokásos záradék.

2 6 Közben a pénz értéke romlott és, mint a következő jegyzőkönyvi kivonatból kiderül, az időközben 500 000 Koronára emelt összeget 2 millióra kellett emelni.

2 7 S ez már kezdett soknak tűnni, valóban „drága a mozsika szó", így találta a T. Törvényhatóság. Mint azt már méltattuk a zeneiskola megépítésével valóban nagy szolgálatot tettek a zene ügyének, de azon túl nem találkozunk a zene támogatására vonatkozó adatokkal. Ha nem futotta a muzsika támogatására a Lévay KE pártolásán és az egyetlen miskolci dalárdán kívül, meg amit már eddig felsoroltunk, találkozhatunk e nagyobb mérvű kulturális célú támogatással? Az 1934 és 36-ban tartott Miskolci Hét költségeire kirukkolt a város. Az 1936-os Miskolci Hét költségeihez nyújtott támogatás a Lévay KE 14 évi támogatás összegét emésztette fel. 28 023 pengőt, bevétel 15 750 pengő, fedezetlen kiadás, illetve hiány 12 273 pengő.

28 Ugyanebben az évben Liszt Ferenc méltó megünneplésével kapcsolatban „feliratot intéztek a kormányhoz, amellyel megbízták a város polgármesterét".

29 26. B-A-Z. m. Lt. Mv. Lt. Kgy. jzk. 246. Kgy/1923. 27. B-A-Z. m. Lt. Mv. Lt. Kgy. jzk. 91. Kgy/1925. 28. B-A-Z. m. Lt. Mv. Lt. Kgy. jzk. 203/1936. 29. B-A-Z. m. Lt. Mv. Lt. Kgy. jzk. 58/1936. 203