A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)
VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Második közlemény)
Az előadások a legteljesebb erkölcsi és anyagi siker jegyében folytak le. Miskolc zeneművészete az operaelőadásokkal új fordulatot és lendületet kapott. Miskolc lakosságának jó része addig operát még szinte nem is hallott. Leszámítva az 1912-ben Diósgyőr-Vasgyárban műkedvelők előadta Mascagni: Parasztbecsület c. operáját, később Maillart: A remete csengettyűje c. operáját; de ezek mégsem voltak mérhetők ehhez a sorozathoz és a hivatásos művészek produkciójához. 1921—22 színházi idényben Miskolc volt az egyetlen vidéki város, ahol a közönség hozzá nevelődött a magasabb igényű művészi zenéhez. Az operaelőadások folytán vált lehetségessé a városban egy nagy igényű együttes, a Filharmonikus Zenekar megalakítása. Sokágú és erős gyökerű zenekultúra bontakozott ki. A színház kiváló művészei a városi zenei élet erősségei is lettek és általuk nagyobb zenei lehetőségek nyíltak. Ezúttal együttműködtek a városban levő művészi erők: a színház és a zeneiskola. A színház operai részének tagjai nevével még találkozunk majd a zenei életben: Szász Edit, Halmos János, Pajor Ödön, Gödri Kató, Gaizler Lola, Márkus József, dr. Kalmár basszus, Baksay Judit, a színházi karmester, Rádió Rezső a Filharmóniai Zenekart is vezényelte. E művészek közreműködésével kerülhetett sor 1923-ban Beethoven : Krisztus oratóriuma előadására. A bemutatott operák kivétel nélkül romantikus művek voltak, közelebb álltak tehát a közönség ízléséhez. Innen a sikerük is. Bemutatásra került: Erkel: Hunyadi László és Bánk bán; Verdi operái közül: a Rigolettó, a Traviáta, az Aida; Puccini operái közül a Tosca, a Pillangókisasszony és a Bohémélet; Bizet Carmenje; Halevy Zsidónője; Offenbach Hoffmann meséi; Delibes Lakmé; Thomas Mignon; Leoncavalló Bajazzók. Az operaelőadásokat Rádió Rezső és Simándy József vezényelték. 7 2 év alatt 14 operabemutatót tartottak, emellett a 100 operai előadás nem tűnhetnék soknak, ámde a Miskolci Nemzeti Színház a szó legszebb értelmében vett „népszínház" volt és az operákon kívül drámát, szórakoztató műveket egyaránt elő kellett adniuk. Gyakorta szerepeltek neves fővárosi színművészek: Márkus Emília, Hegedűs Gyula, nem szólva a hangszeres világsztárokról és vendégénekesekről. A Sebestyének sokat kívántak társulatuk tagjaitól, ezt követelte az élet, hiszen ez a színház nagyrészt magánvállalkozás volt. A város csak igényeket támasztott, pénzt nem sokat adott. íme egy munkahét a színház életéből: 1923. II. 9.: Gyurkovics lányok, II. 10. délután 3.: Aranykakas, este fél 7: Aida, még ugyanaznap este negyed 11 jótékony célú művészest, ezen előadták a Börze c. darabot, vonósnégyest Szőke Szakái felléptével, a Patikus c. darabot és Karinthy Frigyes: Bűvös szék c. művét. 1923. II. 11. délután 3 órakor: Kálmán Imre: Hollandi menyecske, este fél 8: Aranykakas, 1923. II. 12. este fél 8: Gyurkovics lányok, II. 13. este 7 Aida Szász Edit, Pajor Ödön, Halmos János szereplésével, II. 14. este fél 8: Cyrano de Bergerac, II. 15. este 7: Aranykakas, negyed 10: Filharmóniai Társaság hangversenye, II. 16. este: Leni néni, II. 17. du. 3: Aida, este Leni néni, II. 18. de. 11 Filharmóniai hangverseny, II. 18. du. Peer Gynt és így tovább folytathatnók a sort, az előadások sokféleségét, amint ezt az egykorú színlap tartalmazza. 1923-ban ünnepelte a színház fennállásának 100. évfordulóját. A jubileum alkalmából kiadtak egy Emlékalbumot, Sebestyén Géza Színtársulata a 100. évadot 1923. október 7. Emlékalbum a Miskolcon 1823-ban megnyílt első magyarországi Kó'színház 100 éves jubileumára. Keresztessy Sándor. Miskolc, 1923. A Miskolci Nemzeti Színház operaelőadásairól. Rákos Arnold cikke. 125-126. Bm. Lt. c. 375. 959/60. 198