A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

SCHEIBER Sándor: Hegyaljai zsidó sírkövek

a XVIII. századig használják. A zsidóság körében viszonylag korán megtalálható: a kapernaumi zsinagóga frízén az i.e. II. századból. Aszó későbbi mint az ábra. A középkori misztikusok legendákat tudtak Dávid király pajzsáról. Ennek legkorábbi forrása a Széfer Háchések, amelyet Németországban írt a XIII. században Wormsi Eleázár vagy egyik tanítványa. Ebben olvasható, hogy Dávid aranypajzsán a 72 betűs istennév áll, mely háborúban védelmet nyújt. Ábráját először Dávid b. Jehúda Hechászid hozta Spanyolországban a XIV. század elején Széfer Hágevul c. művében. Magyarországon Mátyás és Beatrix esküvőjén két szemtanú látta 1476-ban a budai zsidó küldöttség zászlaján. A budai hódoltság korabeli szefárd zsinagóga mennyezetén máig szemlélhető. 3. Kohanita kéz (17, 19, 21. számok). A kohaniták sírkövén a két áldó kéz mutat származásukra. Az ujjak állása régi eredetűnek látszik, noha nincs meg a Talmudban. A midrás - az Énekek éneke 2:9-re való utalással - úgy képzeli, hogy Isten a kohaniták áldástosztó ujjai közül tekint le. 4. Sas (8. és 9. szám). Az Atyák mondásainak egy passzusa így hangzik: „Légy erős mint a párduc, könnyű mint a sas, gyors mint a szarvas és hős mint az oroszlán, hogy teljesítsd égj Atyád akaratát" (5:23.). Innen a sas gyakori ábrázolása a zsidóság körében. 5. Oroszlán (20. szám). Az előbbi mondat a forrása ennek a szimbólumnak is. 6. Korona (14. szám). Ez is az Atyák mondásaira megy vissza (4:17.): „Három korona van: A Tóra koronája, a papság koronája és a királyság koronája. A jó hír koronája azonban felülmúlja mindeniket." 7. Szőlő (5. szám). A családi életre utal. A zsoltárokban olvasható (128:3.): „Feleséged mint a gyümölcstermő szőlőfürt házad belsejében." Izrael földjének - a Bibliában felsorolt - fő növényei között is helye van (Num. 13—23.). A soproni XIII. századi zsinagóga frigyszekrényét is szőlőfürt-szimbólum keretezi. 8. Etrog (22. szám). A sátoros ünnep csokrának tartozéka az etrog (citrus). Már az ókori zsidó katakombák sírkövein gyakori motívum, csakúgy mint a vele szereplő pálma. 9. Szomorúfűz (18. és 24. szám). Ugyanennek az ünnepi csokornak egy része volt. Ezt is használták szimbólumként. * A Hegyalja zsidó temetőinek beutazása, feltérképezése és fényképezése Wirth Péter érdeme. Mi csak nagyszerű képei magyarázására vállalkoztunk. Munkánkban az alábbi irodalmat használtuk: Goldberger Izidor: Zemplén vármegyei zsidó családfők az 1811—12. évben és szereplésük a Napóleon elleni nemesi felkelésben. Sátoraljaújhely, 1912; Balassa Iván: Adatok a zsidók szerepéhez Tokaj-Hegyalja vidékének szőlőművelésében és borkereskedésében (1791-1841). MIOK Évkönyve. 1981/82. 5^7; R. Wischnitzer-Bernstein: Symbole und Gestalten in der jüdischen Kunst. Berlin—Schöneberg, 1935. 180