A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VERES László: Az erdőbirtokok szerepe a diósgyőri koronauradalom gazdálkodásában a 18. század második felében

Egy tucat igáért ~ ft- 18 krEgy szekérhez való tengelyért ~ **• 3 kr. Száz darab lécznek nevezett deszkáért _ ^- 50 kr. A nagyobb fákért, amelyekből szélesebb teknőket lehet készíteni minden öl után .. -. - ft. 30 kr. A közepesekért ölenként - ft. 20 kr. Rendes kis teknó'knek valókért ölenként - ft. 15 kr. Egy szekér szénáért 1 ft. 30 kr. A kisebb eszközökből, mint amilyenek például a faedények, a fatányérok, famozsarak, fatálak stb. elkészíttetnek a tizedrészét kell az uradalomnak beszolgáltatni."

22 Az uradalom gazdasági életét irányító szervek számítása szerint évente 4—5000 öl fa kitermelésére lehetett számítani. Természetesen ebbe a famennyiségbe nem számították bele az erdőbirtokokon levő ipari üzemek, így az üveghuta faigényét. A 4000—5000 öl fából 2000 öl kitermelését a jobbágyok robotja biztosította volna, míg a többi részt a vásárlók, illetve az uradalmi erdei munkások, (akik többnyire idegen ajkú bevándorlók voltak) munkája. A számítások szerint a visszaváltást követő időszakban mintegy 2—2,5 ezer öl fa felhasználását maga az uradalom igényelte. Ebből évente 1000 öl kellett a ser- és pálinkafőző házak üzemeltetésére és több mint 1,5 ezer öl az építkezésekre. A többi famennyiséget szánták eladásra, amelyből az uradalomnak kb. 2000 Ft jövedelmet, bevételt kellett volna biztosítani.

2 3 Már korábban láthattuk, hogy az uradalom által a jobbágyok ingyenmunkája nyomán tervezett famennyiség kitermelése nem érte el a tervezett szintet. Sajnos a számvevő hivatalok kimutatása sem maradt fenn, így nem tudjuk, hogy a fa eladásából tervezett mintegy 2000 Ft bevétel teljesítése sikerrel járt-e. Az uradalmi gazdasági kimutatások arra engednek következtetni, hogy a faeladás alig eredményezhetett kezdetben évente 500 Ft-nál nagyobb jövedelmet és csak az uradalmi építkezések befejezése után érte el a bevétel az 1755-ben tervezett szintet. 1775 után szerepelnek 5—6000 Ft-os tételek az uradalmi kimutatásokban. Ebben természetesen már a vashámor favásárlása is szerepelt. Tehát reálisan mintegy 3000 Ft jövedelem folyt be a fa értékesítéséből.

2 4 A fa értékesítéséből származó, mintegy 3000 Ft jövedelmet tekintve több következtetés levonására adódik lehetőségünk. Az 1770-es években teljesült az az eredeti, 1755ben is megfogalmazott elképzelés, amely — s itt természetesen nem vesszük figyelembe a vashámor és az üveghuta faszükségletét — évente 4—5000 öl fa kitermelését és hasznosítását tűzte célul. Ha leszámítjuk a ser- és a pálinkafőző házak igényét, akkor a korábbi uradalmi célokra felhasznált famennyiségből mintegy 1,5 ezer öl felszabadult és értékesítésre szolgált. Ezt a feltételezést mindenképpen alátámasztja az, hogy 1775-re jórészt befejeződtek az uradalmi építkezések és már nem volt épületfára olyan szükség, mint az uradalom visszaváltását követő években. A további 2,5—3,5 ezer öl famennyiséget pedig részben a jobbágyok, részben pedig az idegen erdei munkások termelték ki.

2 5 Ebből a 22. BmL./601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 718. sz. irat. Urbárium regii Coronalis dominii Diósgyőr 1756. 23. Finanzarchiv. Hoff. Ung. rote Nr. 743. Conscriptio Perceptorii Dominii Diós-Győr 1756/57. 24. BmL./601. A diósgyőri koronauradalom iratai. Perceptorium Fixorum Censum et Arendarum RCoronalis Domini Diós-Győr pro Anno militari 1778/79.; 1780/81.; 1786/87. 25. Az idegen munkások betelepülésére vonatkozóan L. Sípos István 1958. 171