A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VERES László: Az erdőbirtokok szerepe a diósgyőri koronauradalom gazdálkodásában a 18. század második felében

A diósgyőri uradalom szakszerű erdőgazdálkodásáról a XVIII. század utolsó harmadának kezdetétől szólhatunk. Az első vágásterv, amely a túlnyomórészt tölgy állományú erdők kitermelését szabályozta, egy ismeretlen nevű egri szerzetes munkája nyomán 1772-ben készült el. Az egri szerzetes felmérését felhasználva a liptóvárics. kir. vashámor felügyelője térszakozással sorszámozott vágásokra osztotta az erdőket, s ez a sorszámozás — amely a térképen a parcellákon feltüntetve szerepelt — határozta meg a fakitermelés útját. Néhány évvel később, 1779-ben egy újabb vágásterv készült Andreas Kneidiger kamarai mérnök térképének felhasználásával. A terv készítője Mogyoróssy Antal a szepesi magyar kamara hivatalnoka volt. Az általa készített vágásterv annyiban különbözött az 1772-ből származótól, hogy három vágási sávra osztotta az erdőségeket, s mindegyik savban 100—100 vágást engedélyezett. Az egyes vágások 4000 öl becsült famennyiséget tartalmaztak. Ebben a tervben már nem sorszámozással jelölték a fakitermelés irányát, hanem az egyes parcellákban évszámmal a fakitermelés évét. Tehát az utóbb készült és 100 évig, 1875-ig érvényben levő terv azért volt előnyösebb, mert meghatározta az egy évben kitermelhető famennyiséget, s ezen túl a tarvágással kiirtott terület újratelepítését is előírta, mivel 100 év múlva újra a parcellasor elején kellett kezdeni a fakitermelést. Egyébként innen származott a terv lényegét összefoglaló rövid elnevezés is: 100 éves vágásforduló.

4 Az 1779. évi erdőgazdálkodási terv külön erdőterületet biztosított az uradalmi erdőbirtokon levő legjelentősebb ipari üzem, a Fazola-féle vashámor szükségletére. A vasverő hámor termelése kezdetben évente 4000 öl fát igényelt, a későbbiekben pedig, az 1780-as évektől már mintegy 7300 öl fára volt szükség a folyamatos termelés biztosítására. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a 100 éves vágásfordulót engedélyező terv nem tette volna lehetővé a folyamatos vasgyártást, illetve a hámor kapacitásának növelését, ezért egy összefüggő, nagyobb, szabadon felhasználható erdőterület kiszakítására volt szükség. így ezt a kihasított erdőterületet nem érintette az erdőgazdálkodási terv.

5 Ezzel szemben az uradalom másik legjelentősebb ipari üzeme, az 1755-ben új helyre települt üveghuta sokkal kedvezőtlenebb elbírálásban részesült akkor, amikor számára nem jelöltek ki szabad felhasználású erdőterületet, s a faigényt csak a vágási terv előírásai szerint lehetett biztosítani. Vagyis az üveghuta csak a soron következő és maximálisan 4000 öl fát tartalmazó parcellát használhatta. Amikor az üveghuta áttelepülése szükségessé vált, akkor az új telep is csak ott alakulhatott ki, ahol az erdőgazdálkodási terv szerint megkezdődhetett a fakitermelés. Ilyen esetben még az sem jelenthetett méltányos elbírálást a huta számára, hogy a törőmalmok és egyéb berendezések üzemeltetéséhez rendkívül fontos vízi energia nem állott ezeken a helyeken rendelkezésre.

6 Feltételezhetjük, hogy az üveghuta erdőfelhasználásának korlátozása, behatárolása Mária Terézia azon rendelkezésének volt a következménye, amely előírta „ ... hogyha nem is szüntetik be az üveggyártást és hamuzsirégetést, legalább korlátozzák annak üzemét olyan mértékig, hogy a diósgyőri 4. A terv egyik eredeti példánya a Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentációjában található. (A továbbiakban HOM. HTD.) Leltári száma (Ltsz.): 11.24. A térkép eredeti felirata: Charten Von denen gesamten Diosgyörer Kaál Waldungen, Voraus die im Jahr 1776 von Kaál Ingenieur Andreas Kneidiger gesehene eintheilung zu ersehen. 5. Soós Imre 1960. 14. 6. Veres László 1979. 31. 166