A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

DOBROSSY István-IGLÓI Gyula: Koronauradalmi épületek Miskolcon a 19. század elején

azaz a négy bolthelyiségből álló épületet és a Szinvára emelt vágóhelyet 1768-ban építette a diósgyőri uradalom. A mészáros céh iratai között fennmaradt árendás szerződések a 19. század végéig az uradalommal kapcsolatosak. A székek bérletével együtt járt a vágóhely használata, valamint a város felső végében egy uradalmi legelő, amelyet az uradalomhoz tartozó valamennyi mészárszék bérlője használhatott. A mészárszékekkel nemcsak itt, hanem városszerte állandó problémák voltak. A hatóságok és a mészárosok közötti villongások csak a 19. század végén simultak el, amikor 1891—1892 között a Sajóparton felépült a Közvágó-híd.

17 20. kép. Az uradalmi mészárszék homlokzata A mészárszékek és a ház egykori helyével kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az épületek előtti, a Szinva és a Sötétkapu közötti útszakasz (mai Rákóczi utca) ebben az időben a mainál kb. kétszer szélesebb volt. Az itt működő „Tiszavirág" halászcsárda és a Rákóczi u. 14. sz. (a Domby-térképen 739. hrsz. megjelölésű) ház közötti zsákutcát már a korabeli térképek is ábrázolják. Ezek együttes neve akkor Vágó-malom utca volt. A Szinva ezen a részen két ágban folyt, mellékágára emelték a rövid ideig működő, hevenyészett vágóhelyet. A főág egészen a mai Rákóczi u. 14. sz. épület déli homlokzata előtt haladt. A malomárok a Rudas László utca helyén volt. A Szinva két ága között mintegy 90-95 m hosszú sziget képződött. A malomárkon, a mai Rudas L. 4. számú épülettel szemben működött a Vágó-malom.

18 A Szinva - 1983-ban elbontott - hídja helyén fahíd szolgált a két meder felett a Szigeten keresztüli közlekedésre, hossza mintegy 17. Marjalaki Kiss L., 1925. 46-48. 18. Veres L., 1975.14-20. 154