A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

CSORBA Csaba: A Fige család följegyzései

3 Szép gyermeki mint nemes Olajfának ágai, okos dajkálkodásának élő bizonyságai. Kik az ő .. . Az Urnák félelmébe neveltettek szerencsésen, mennek a féltő lépésen. 4 Igaz párok, édesanyák, kik érzitek elestét, Hincsétek meg virágokkal meghidegült tetemét. Háládatos ajakakkal zengedezött szavakkal esdekeljetek reája, nyugodj életünk példája. 5 Nyugodj hát te nemes lélek, porrá válandó házad. Míg az Ur ébresztő szava Sírhalmodat megrázza. Felserkenvén álmodból, kirázkódván porodból, levetkezvén a halandót, felöltözöd a maradandót. Hogy eljött az időknek teljessége (a református 321. zsoltár dallamára írott búcsúztató) 1 Éltem legszebb arany idejében megyek uram szencséged elébe. Az a lanczszem, mely köztünk vala, most hozzád szorosabban foglala. 2 Letettem ászt, amit a föld adott, nálam csupán az a rész maradott, mely szentséged a földre adatott, de az ismét vissza kívántatott. 3 Megyek, az hit mutatja az utat, mely felséged jobb karjára mutat. Kisírnék az jócselekedetek, ó, be könnyű repülni veletek. 4 Elhagylak már drága szerelmesem, férjem és neveletlen gyermekem. Itt hagylak, de bízlak az Istenre, aki vigyáz az neveletlenre. Isten, ki testembe lelket adtál, most viszont porvázzá változtattál.