A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

SIMÁN Katalin: Rézkori és császárkori leletek Mezőzomboron

IV szelvény 7,5 X 3,5 méteres szelvény, folt csak az északi részében jelentkezett. Az előzőekhez hasonló méhkas alakú gödörnek bizonyult a feltárás során. Mérete 1,10 X 0,9 méter, mélysége 55 cm. A gödörkitöltés felső részéből egy ép kis csésze került elő, benne két kőeszközzel (I. tábla 1-3.). Alatta péceli cseréptöredékek feküdtek. V. szelvény 9 X 4,2 méteres szelvény, melyben, az előző szelvényhez hasonlóan csak az északi végében jelentkezett folt. Az 1 méter átmérőjű kerek, 46 cm mélységű gödörből egy szarvasmarha csontjai kerültek ki. VI. szelvény 3,3 X 2,5 méteres szelvény. Benne egy nagyméretű folt jelentkezett. A 2,4 méteres átmérőjű kerek gödör 80 cm mély volt. Keleti részén egy 40 cm széles, ugyanolyan magas padka után a gödör fala enyhén kihajló. A beszögellés funkciója ismeretlen. A bejárat feltehetően a nyugati oldalon volt. Leletanyagában felül császárkori kerámiával keveredik a péceli anyag, míg lejjebb tisztán a péceli kultúra emlékanyagát tártuk fel. A további hat szelvényben szórványos anyagot találtunk, egy részét a földgyalu is megbolygatta. Telepjelenségekre a területen, a fent felsoroltakon kívül, nem bukkantunk. A feltárt hat péceli gödör közül kettő feltehetően lakógödör. A kettő között lóméter a távolság. Átmérőjük 2méter körüli, mélységük kb. 1 méter. Mindkettőnek ovális az alakja. Cölöplyukat nem találtunk. Bejáratuk nyugat felé nyílik. A fennmaradó négy gödör hulladékgödör. Hasonló telepjelenségeket figyelhetünk meg Szerencs—Hajdúrét lelőhelyen. A házak és a település formája a péceli kultúra idején általánosnak mondható. Érdekes ugyanakkor, hogy a feltárt kis teleprészleten tűzhely vagy akár tüzelés nyoma egyáltalán nem volt megfigyelhető. A telep eredeti kiterjedése feltehetően a feltárt területnél jóval nagyobb volt. A három császárkori objektum funkciója ismeretlen. Szabályos mérete, elhelyezkedése alapján épületre is gondolhatnánk bár erre semmilyen jel nem utal. Bizonyos, hogy a három négyzet alakú objektum egymással összefügg. Az ásatás során jelentős mennyiségű péceli anyag került elő, erősen töredékes állapotban. Viszonylag épebb darab mindössze négy akadt. Ezek közül teljesen ép állapotban került elő a IV. szelvény kis csészéje (I. tábla 1.), részlegesen összerakható egy nagyobb, kissé kiöblösödő hasú, durva megmunkálású fazék, valamint egy kannelúrás díszítésű, átfúrt szalagfüles finom kerámia (I. tábla 4.), és egy finoman bekarcolt hálódíszítéses, nádbenyomatos tál darabja (I. tábla 5.). A kerámia részben finoman megmunkált, jól iszapolt, homokkal, finom szemcsés kaviccsal soványított agyagból készült, simított felületű barna, szürke, vagy fekete darabokból áll, másrészt, dominánsan, durván, elnagyoltan megmunkált, durva anyaggal soványított kerámia vörösesbarnára vagy feketére égetve. A durva kerámia általában díszítetlen, vagy mélyen bekarcolt hálómintával ékesített (II. tábla 1.). Előfordul körömcsípéses díszítés (II. tábla 2-3.), valamint pontsorral határolt hálódíszítés is (II. tábla 4.). Általános díszítőmotívum a perem alatti ujjbenyomasos minta is (II. tábla 5.). Jellegzetes díszítés közé tartozik a bevagdalt végű, felhúzott szalagfül (III. tábla 1—2.), melynek párhuzama Vissen került elő.

1 A pontsoros, hálódíszes töredékek durván és finoman megmunkált kerámiaanyagra egyaránt jellemzőek (I. tábla 5., II. tábla 4., III. tábla 3.), párhuzamai többek közt Vissen találhatók meg.

2 Kannelúrás díszítésű, bikónikus jellegű edény (III. tábla 4.) került elő Petőházán.

3 Említésre méltó még a 1. BannerJ., 1941.

1.1. 2a. 2. BannerJ., 1941.

1.1. 3., II. t. 1,3. 3. BannerJ., 1956.

1.1. 12. 103