A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

DÉTSHY Mihály: A sárospataki egykori trinitárius kolostor építéstörténete

A SÁROSPATAKI EGYKORI TRINITÁRIUS KOLOSTOR ÉPÍTÉSTŐRTÉNETE 83 számára, de ehhez nem állt kellő hely rendelkezésre, és az udvar alatt húzódó pincék miatt az alapozás is különleges igényeket támasztott. A második alternatíva, „nemzeti iskola" létesítése sem látszott megfelelőnek. A kolostorszárnyak két szintjén két tanítói lakás ugyan elfért volna, de miután három iskolai osztály felállítását tervezték, a harmadik tanítónak már nem maradt hely. A három tanterem a templomszárnyakban csak annak két szintre osztásával lett volna elhelyezhető, de ehhez le kellett volna bontani a boltozatot, mert a felső termekben a padló alá is lenyúlt volna, és a vastag falakba tört ablakok sem adtak volna kellő világosságot. Ezért harmadikként az uradalom tiszttartójának, provisorának és számvevőjének, fiskálisának hivatalát és szállását javasolta a kolostorrészben elhelyezni, a templomi részben pedig magtár kialakítását ajánlotta, amihez csak egy födémet kellett behúzni, és az alsó szinten néhány kis ablakot törni. Ezzel Oratschek szavai szerint „a legtökéletesebb granarium jönne létre". A trinitáriusok által magtárnak használt régi lőporház a provisor felügyelete alá tartozó vas- és egyéb anyag tárolására kínálkozott. Az építőmester ezért a Kamarának ezt a harmadik alternatívát ajánlotta megvalósításra.

58 1785 elején a korábbi uradalmi számvevő, Réttel György kérte, hogy addigi szűkös szállása helyett a még üresen álló kolostorban adjanak neki lakást, és ehhez Radó Károly kőműves mester igazolását csatolta.

59 1787-ben a pataki görög katolikusok kérték a kormányszervektől, hogy fatemplomuk pótlására a tervezett új épület helyett juttassák nekik a kolostort, és csatolták Bossy Jakab újhelyi építőmester átalakítási tervét. Bossy a délkeleti sarokkiugrás lebontása után a templomhajót a kolostorszárny utcai homlokvonaláig kívánta meghosszabbítani, és ez elé új középtornyos főhomlokzatot tervezett a toronyaljba nyíló bejárattal, kétoldalt csigalépcsőkkel az új karzatra. A templom nyugati végfalát lebontva félkörívesen szentélyt tervezett. A kolostorszárnyak érintetlenek maradtak, csak a bejáratot helyezte közvetlenül a templom mellé, a korábbi átjáró ablaka helyére, és a lépcsőt fordította meg. A bejárat mellé a plébánia hivatal került volna, a földszinten és az emeleten egy-egy lakás jutott volna a plébánosnak és a kántortanítónak.

60 A pataki kamarai uradalom jogtanácsosa a kérvényt véleményezve annak teljesítését többféle okból ellenezte. Megemlítette azt is, hogy az uralkodó bizottságot küldött Patakra annak megvizsgálására, vajon alkalmas-e az épület kovakő csiszoló üzem és raktára céljára.

61 A különféle hasznosítási tervek egyike sem valósult meg. Amikor 1806-ban I. Ferenc Bretzenheim Károly Ágost hercegnek adományozta a pataki uradalmat, a kolostorépület a Vallásalap tulajdonában maradt, és előbb a mislei kerület erdőmesteri szállását helyezték el benne, majd lakóknak adták bérbe a kolostor helységeit. 1818-ban Bretzenheim herceg és a kormányzat között tárgyalások folytak az épület megvételéről 25 000 forintért, de ezek nem vezettek eredményre.

62 1824-ben, miután újabb árveréseken sem talált vevőre az épület, az uradalom 5000 forintot ajánlott az épületért. A rendkívül alacsony vételárat azzal indokolták, hogy a kolostor állapota nagyon leromlott, tetőzetét újjá kell építeni, a földszinti helyiségek elkorhadt padlózatát ki kell cserélni és a kerítéseket is helyre kell állítani.

63 Az épületet végül Bretzenheim Ferdinánd vehette