A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

HOKKYNÉ SALLAI Marianne: A szalonnai református templom középkori falképei

A SZALONNAI REFORMÁTUS TEMPLOM KÖZÉPKORI FALKÉPEI HOKKYNÉ SALLAY MARIANNE A művészettörténeti szakirodalomban először 1901-ben találkozunk a szalonnai ref. templomot díszítő falképek említésével.

1 Myskovszky Viktor az Archeológiai Értesítőben leír néhány „felsővidéki" műemléket, köztük Szalonnát is. Az apszisban ekkor még három apostol töredékes alakja megvolt, véleménye szerint eredetileg a 12 apostol díszítette a kis félköralakú szentélyt. Feliratos tekercseiken minuscula betűs szöveg töredékei maradtak meg. Amenynyire kivehető volt az első alak — lándzsájáról ítélve, Mátyás apostol, a középső — kezében kulccsal — Péter lehetett, a harmadikat attribútum nélkül ábrázolták és így már nem volt meghatározható. Az apostol képek alatt Myskovszky a következőket látta: „Rendesen minden román stílű falfestmény díszszegéllyel leszegett szőnyeget képez, amelyekkel egykor a románkori templomok falai valósággal voltak feldíszítve: falképünk egy ilyen szőnyeget ábrázol, melynek vízszintes szegélye egy román stílusban gyakran előforduló tőrt vagy zik-zak szalagot mutat." Végül a látottak alapján kifejti, hogy: „Az apsidiol falfelületének méreteiből, valamint a falfestmény ezen három alakjának elhelyezéséből ítélve, hat alak az ablak jobb, másik hat alak pedig a bal oldal felületét foglalta el; s valóban kívánatos lenne a többi — még mészréteg alatt lappangó apostolok kilencz alakjait — a mészréteg óvatos lehámozása által, ismét napfényre hozni". Érdekességként említjük meg, hogy Ballá Árpád helybeli református lelkész közlése szerint, egy 1973-ban 88 évesen meghalt szalonnai ember elmondotta neki, hogy kisiskolás korában, — tehát 1893—95 körül — a szentélyben még körben ott álltak az apostolok. A fent ismertetett, egyre pusztuló képeket 1922-ben, a templom tatarozásakor, végleg leverhették, majd a munkálatok során új képekre bukkantak. Ezeket a Műemlékek Országos Bizottságától előbb Szőnyi Ottó nézte meg és tett jelentést

2 arról, hogy mit találtak, majd az előkerült festményekről Groh István készített akvarell másolatokat. A leírások elmondják, hogy a szentély déli oldalán Szent Margit legendájának ábrázolása látható, a szentély tengelyében levő kis apszisban pedig ornamentális töredékek vannak. Ezek — Szőnyi és Groh véleménye szerint — a XII. sz. végéről, a XIII. sz. elejéről valók. XV. századiak: a diadalív beleiének falképei és egy töredékesen fennmaradt felirat. Ugyancsak ekkor került napvilágra a templomhajó É-i falán egy népies jelenet töredéke, valószínűleg Szt. László életének egyik epizódját ábrázolta. Ezt még akkor leverték a hely-