A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

SCHÖNERNÉ PUSZTAI Ilona: A szalonnai református templom helyreállítása

48 SCHÖNERNÉ PUSZTAI ILONA Iában lépcsőfokokat építettünk be (7. kép). A körtemplom középpontjában helyeztük el a református paplak udvarán megtalált középkori oltárlap felhasználásával kialakított új úrasztalát. A belső térarányok érzékeltetése érdekében és a festett falfelületek szabaddá tétele miatt a kis szentélyből kibontottuk az oda beépített XVIII. századi karzatot, azt a padlóburkolatra állítva a papi ülőhelyek előlapjaként alkalmaztuk (8. kép). A XII. századi rekonstrukció legjelentősebb része a gótikus átépítésnél elrontott ablakrendszer visszaállítása volt. Műemlékhelyreállításainknál általában nem szokásos középkori átépítések nyomainak eltüntetése. Itt azonban a nagy gótikus ablaknak csak töredékes, átfaragott keretkő darabjai maradtak meg, a külső felfalazást indokló gótikus boltozat pedig már a török időben elpusztult. A kibontott ablaktöredékekért cserébe hazánkban ritkaság számba menő történeti értéket sikerült bemutatni. A visszaállított román ablakok lehetővé tették az egész rotunda homlokzati architektúrájának kiegészítését. Mód nyílt a hajón a szép faragottkő fríz felújítására és a körtemplom eredeti tömegének bemutatására. A homlokzat lefaragott részét töredékesen hagyva, az eredetileg architektúra részleteket naturtéglaszínben, a falsíkokat fehérre meszelve alakítottuk ki (9. kép). Belsőben megtartottuk a gótikus boltozat vállköveit és finom vakolattextúra megkülönböztetéssel bemutattuk a felmenő falon az elpusztult boltmezők lenyomatát. A gótikus sekrestyeajtó káváját fülkeként megtartottuk, szemléltetve annak korabarokk átépítését is (10. kép). Az új kiegészítések anyagban és megdolgozásban eltérnek az eredeti részektől, színben és hatásban azzal egységet képeznek. A XIII. század végi templomhajó helyreállításánál a kiemelkedően legnagyobb tervezői problémát a műszakilag és műemlékileg egyaránt legrosszabb tető és födém átépítésének kérdése jelentette. Új tetőt és oromfalat terveztünk, melynek hajlásszöge előnyösebb a templom tömege szempontjából (11. kép). A hajó fölé kettős deszkaburkolattal nyitott fedélszéket építettünk (12. kép), így a széles, nyomott hajótér felfelé kitágul, levegőssé és arányossá téve az építmény belsejét (13. kép). A sík födémmel fedett rotunda maradvány ezáltal még önállóbb egységgé válik, miközben a festett, félköríves diadalív jó átmenetet képez a belső tér két elkülönülő világa között. Szinte dísztárgyként áll az 1801-ben készült faragott barokk szószék a diadalív tövénél (14. kép). Tervezés közben arra törekedtünk, hogy az új részek formailag jól illeszkedjenek a középkori maradványokhoz, azoktól megkülönböztethetőek legyenek, megjelenésükben azokhoz alkalmazkodjanak és elősegítsék az eredeti részletek és formák értelmezését (15. kép). E törekvések szellemében készült az új nyugati oromfal középkorra utaló függőleges tagolása. A falpillérek között nagyméretű ablakokat helyeztünk el, ezeken át jut a református liturgia értelmében olyan fontos világosság a templom belsejébe. A hajóban restauráltuk a festett barokk karzatot. Azokat a középkori faragott köveket, amelyek eredeti helyükre már nem építhetők vissza, a hajó belsejében, a diadalív két oldalán helyeztük el. A templom elektromos világítását a fontosabb építészeti részletek kiemelésének figyelembe vételével készítettük.