A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

SCHÖNERNÉ PUSZTAI Ilona: A szalonnai református templom helyreállítása

A SZALONNAI REFORMÁTUS TEMPLOM HELYREÁLLÍTÁSA 45 bővítés korában készült. A csigás, palmettás motívumok datálják a szalonnai templom második építési idejét a XIII. sz. második felére. A templomszentély vakolatának leverésekor találtuk meg a következő, jelentősebb átépítés nyomait, amely Szalonnai István idejében a XIV. század végén készült, és áthúzódott a XV. század elejére. Az építkezés kizárólag a szentély átalakítására szorítkozott. Feltételezzük, hogy a templomhajó átépítésére a kegyúr halála miatt nem került sor, hiszen egyébként a szegényes XIII. századi bővítés nem felelhetett meg az olasz ízlésen nevelkedett Szalonnai István igényeinek. A szentélyben ekkor készült a körtemplom falainak külső felmagasítása, és a belső gótikus boltozat. A déli oldalon nagyméretű mérműves ablakot nyitottak, az északi oldalon a templomhoz sekrestyét építettek, amelyhez a szentélyből törtek új ajtónyílást. Az átépítési munkák befejező része a templombelső teljes újrafestése volt. A török háborúk idején romossá vált templomot az új tulajdonos, a református egyházközség építtette újjá. A nyugati karzat restaurálása során a bélésdeszkákból előkerültek a templom XVII. századi famennyezetének darabjai. A templomot egy, a szomszédos rakacaszendi templom megmaradt szép famennyezetével szinte azonos díszítésű festett deszkaburkolat fedte. A nagy fesztáv miatt feltételezhető, hogy középtájban a deszkafödémet mestergerenda fogta alá, amely tartóoszlopra támaszkodott, amint azt a rudabányai templomnál láthatjuk. E tartóoszlop alapozása lehetett az a kerek kőpillér, amelyet a régészeti feltárás során M. Kozák Éva egy XIII. század végi pilléralapra félig ráépítve megtalált. A XVII. századi födém pontos datálására a kevés maradványból nincs módunk. A szomszédos rakacaszendi mennyezet 1657-ben készült.

1 Az azonosság alapján szinte bizonyos, hogy ez idő tájt épült a szalonnai födém is, sőt a födémek készítője is azonos személy lehetett. Az első deszkafödémet a XVIII. század második felében elbontották. A nyugati karzat évszáma szerint 1777-ben a templom új, téglalap alakú kazettákkal osztott, festett fafödémet kapott, a templomtér keleti és nyugati végébe pedig a fafödémmel azonosan kifestett két fakarzatot építettek be. Ez a födém Pörge Gergely

2

1906-ban készített rajzainak tanúsága szerint az 1922-es tatarozásig fennállt. A helyreállításunk során az elbontott bádogfedés alatti deszkaborításban megtaláltuk a mennyezet újból felhasznált kevés számú darabját. A szalonnai református templom helyreállítási tervei a fent leírt külső falkutatás és M. Kozák Éva 1974-ben végzett feltárásai, valamint történeti kutatásai eredményének ismeretében készültek (6. kép). A tervezés alapvető szempontja a műszaki hibák felszámolása mellett a középkori templom műemléki rekonstrukciója volt. Az egyes építési periódusok maradványainak megtartásával az elpusztult részek szemléletes érzékeltetésére, az egész épület mai funkciójának megfelelő modern felújításra törekedtünk. A XII. századi körtemplomnak mintegy kétharmad része maradt ránk. Elsődleges gondunk e legértékesebb épületrész rekonstruálása volt. Ezért a körtemplom padlóját a feltárásnál előkerült eredeti szintre süllyesztettük vissza, új téglaburkolatába beleépítve az eredeti téglaburkolat maradványait. A szintkülönbség áthidalására az elbontott egykori nyugati fal szélességében és vona-