A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

VIGA Gyula: 19. századi adatok a miskolci vásárok rendjéhez

220 VIGA GYULA Aligha kétséges, hogy a szabályrendeletből kirajzolódik előttünk a múltszázad végi miskolci vásárok teljes képe. Bizonyos, hogy az e rendeletben lecsapódott tapasztalatok és elvárások több évszázados gyakorlat bevált elemei, valamint azok a követelmények, amelyekért a város hosszú időn át szívós harcot folytatott. Egy polgárosodott város piacának-vásárának képe áll előttünk, amely már alig hasonlít még az egy évszázaddal korábbira is (lásd fentebb). A város rendjének biztosításán túl benne már alapvető közlekedés-, vagyon- és tűzbiztonsági elvárások is megfogalmazódnak, s lényeges szempont a tisztességes üzlet lehetőségének biztosítása, az üzleti tisztaság garantálása is. A piacrendőrség intézményét mindezek biztosítására hozta létre a város. A szabályrendelet visszatükrözi a megváltozott városképet, a főutca új szerkezetét is. A vásári funkciók egyre inkább kiszorulnak a belvárosból, itt csak a napi piaci funkciót ellátó, elsősorban élelmet áruló kereskedők maradnak, s az ő tevékenységük is csak a nap korai szakaszára korlátozódik. A szabályrendelet pontjai — bár csak elvétve említenek konkrétan vidéki árusokat — jelzik, hogy a miskolci hetivásárok jelentősége túlnyúlott a város szűk körzetén, s fontos alkalma volt az egész Sajó-völgy és ÉszakkeletMagyarország árucseréjének, az Alföld és az északi hegyvidék termékcseréjének is. Jelen közlés csak új adatok feltárására szorítkozott, azonban így is felhívta talán a figyelmet több olyan témára, amelyeket a történeti-néprajzi kutatásoknak a közeljövőben nagyobb figyelemmel kell kezelni ebben a régióban is. JEGYZETEK 1. A vásárkutatás könyvtárnyi irodalmából összefoglalóan: DankóImre 1979. 251—289.; Vö. még: Szőllősi Gyula (szerk.): Vásártörténet — hídivásár. Debrecen, 1976. 2. Dankó Imre 1972. 154. 3. Bácskai Vera—Nagy Lajos 1978. 227—228. A. Dankó Imre 1972. 154. 5. A XIX. századi miskolci vásárokról legplasztikusabb leírással Bozena Nemcova szolgált, 1851-es miskolci látogatása után. Vö.: Bozena Nemcova miskolci levelei (1851) 23—25. Miskolc 1963.; Vö.: Tárkány Szűcs Ernő 1981. 659—660. 6. Vö.: Leszih Andor 1921. július 10. Leszih — lehet, hogy csak sajtóhiba folytán — az 1880-as évekre datálja az iratot. Az anyagért Tóth Péternek tartozom köszönettel. Lelőhely: BAZ. megyei Levéltár MV. Lt. Species XXX. Számnélküli iratok. 1. Marjalaki Kiss Lajos 1957. 102—128.; Marjalaki Kiss Lajos 1958. 133—153. 8. 1817-ben 2675/2. sz. telek volt a bakterház, innen a Mészár utca felé húzódott a jelzett terület. 9. A mai Hunyadi utca eleje (2—8., ill. 3—5. házszámok). 10. 337—338. sz. kötél, ma Hunyadi utca 6. szám. 11. 318. sz. kötél, ma Szabadság tér 2—4. 12. 158—160. sz. kötél, a mai Széchenyi utca 2—8. számok közé eső terület. 13. A 7—12. sz. pontok a Sötét-kapunál levő kiterjedt árulóhelyeket, a Rákóczi, ill. Széchenyi utcák felé eső részeket jelölik. 14. Kádas utca ma Pálóczy utca. 15. 717. sz. kötél, ma Széchenyi utca 26—28. szám. 16. A 17—24. pontok a megyeháztól a színházig osztják fel az árulóhelyeket. 17. 709—715. kötél, ma Széchenyi utca 28—40. szám. 18. Tárkány Szűcs Ernő 1981. 659—660. 19. BAZ. megyei Levéltár; A diósgyőri koronauradalom iratai 1831. 936. szám. 20. A diósgyőri koronauradalom iratai 1831. 935. szám. 21. A diósgyőri koronauradalom iratai 1831. 949. szám. 22. A diósgyőri koronauradalom iratai 1831. 934. szám.