A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)
VÉGVÁRI Lajos: Choma József festészete
V 166 VÉGVÁRI LAJOS Bár önmagával viaskodva, szigorú önkritikára törekedve festette ezeket a munkáit, de makói képeinek költői atmoszféráját nem tudta megközelíteni. Az önmagával való elégedetlenség következtében a harmincas-negyvenes évek fordulóján kevesebbet festett. Műveinek számát nem lehet megközelítőleg sem megállapítani, mert munkái nagyrészt elpusztultak a második világháború során. A felszabadulás, mint annyi más, eddig sikertelen embernek, neki is új reménységeket sugallt. Lelkesen részt vett a politikai életben; mint a DIMÁVAG dekorációs műhelyének vezetője sok mozgalmi jellegű feladatot végzett el. Egy évig módjában volt a gyár képzőművészeti szakkörét is vezetni. Művészi munkájának elismertetéséért folytatott küzdelmei azonban továbbra is eredménytelenek maradtak. Képeit hiába küldte be a kiállításokra, a zsűrik sem fogadták el. A kétségbeesés és reménytelenség évei következtek. Több miskolci művésszel konzultált, hogy megismerje elutasító véleményeik indokát. 25 Arra biztatták, hogy váltson stílust, modernebb felfogásra törekedjék. Mai szemmel nézve ezek a vélemények arra akarták rábeszélni, hogy „bújjék ki a bőréből", formálja át személyiségét. Jól tükrözik ezek a kollegiális tanácsok a művészet akkori helyzetét: a személyi kultusz esztétikájának fellazulása, majd bukása után a művészek egy része máról holnapra az ellenkező végletbe csapott át, s hogy pálfordulásuk hitelesebb legyen, minden kollégájuktól elvárták, hogy kövessék őket. Choma is kísérletet tett az átalakulásra, de annál keményebb kötésű ember volt, hogy megtudta volna tagadni a személyiségét tükröző művészi felfogást. Mégis bizonyos változások történtek a művészi munkásságában. Életének utolsó évtizedében értékes és eredeti felfogású műveket hozott létre. 1957-ben Sopronban járt, itt festette az elmúlt évek kísérleteit összefoglaló Ikvapart című képét! 26 A festmény viszonylag kevés motívuma puritán rendbe sorakozik, az Ikvaparti házak látványának visszaadásánál az egyes téri elemek logikus összekapcsolására, szerkezetet sejtető rendjének kialakítására törekedett. Ennek érdekében eddigi műveihez képest jobban hangsúlyozta a formák kontúrjait, melyek ily módon formaképző elemekké váltak. Nagy, Összefogott világos színfoltok segítségével alakította ki a házak síkjait. A következő években diósgyőri tájrészleteket festett. Az 1958-ban festett Diósgyőri várkert vagy a következő évben keletkezett Téli táj 21 elérik makói korszakának legjobb darabjait, sőt még felül is múlják azokat a képfelület telítettségében, az előadás plasztikai erejében. A soproni képekhez viszonyítva a kontúrok jelentőségét csökkenti, jobban hangsúlyozza a motívumok térbeli kerekdedségét, csomópontokat és ritmusokat teremt. Az egyes tárgyak a kiemelés és hangsúlytalan részleteket összemosó sejtelmesség következtében lírai szuggesztív valóságélményt kínálnak. A Téli tájon a fekete-fehér kontrasztok között megtelepedő színes reflexek élénkítik a látványt, míg a Diósgyőri várkert című alkotásán a zöld színek variációi, a pasztózus színfelrakás ragadja meg a nézőt. A Chománál eddig szokatlan vastag festékfelület különös tépett jelleget, -— tehát tartalmi vonatkozást is — alakít. Ily módon a nyugalom, a természet kifogyhatatlan erejét sugalmazó élményében lesz részünk. Csendéletek, portrék tartoznak ehhez a korszakához, amelynek talán
