A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)
VERES László: A szecesszió térhódítása Miskolcon a század elején
154 VERES LÁSZLÓ állam ipara. Hirdeti továbbá azt, hogy a miskolczi ipar lépést tud tartani az ízlés, a kényelem és célszerűség újabb és újabb követelményeivel." 22 A kiállított műipari alkotások viszonylag alacsonyárúak voltak. Kőnig Izidor ebédlője mindössze 1460 koronába került, Rózsa Sándor ebédlő-garnitúrájának vételára pedig csak 920 korona volt. Ez a két példa is érzékelteti azt, hogy az új stílusban készült művészi értékű tárgyak beszerzésére kedvezőbb alkalom nyílott, mint az antik, sokszor 100 ezer koronába is kerülő darabok beszerzésére. Tulajdonképpen a kiállított termékek ára ad magyarázatot arra, hogy az iparművészet miskolci bemutatójára hozott tárgyak túlnyomó többsége szinte azonnal gazdára talált. Nagyon sok szecessziós tárgy került a miskolci polgárok tulajdonába, s ennek köszönhető az, hogy napjainkban a gyakorlati muzeológiai tevékenység során a régi miskolci otthonokban szép számú szecessziós berendezési és lakásdíszítésre használt műtárgyat találhatunk. Nagyon gyakoriak a galvanoplasztikái másolatok, a Szandrik-gyárban készült szobrok és más ötvöstárgyak, a miskolci és fővárosi iparosok által készített bútordarabok, üvegek, és a különböző típusú korabeli kerámiák. A miskolci Múzeum is ekkor gyarapodott először eredeti szecessziós műalkotásokkal, amelyet módosabb miskolciak vásároltak meg és ajánlottak fel a közgyűjteménynek. így többek között báró Vay Elemér, Borsod vármegye alispánja két különleges Sovánka-üveget vásárolt a múzeumnak. Mások pedig galvanoplasztikái másolatokat, Zsolnay-kerámiákat és Gróh István fazekas munkáit. 23 A miskolci iparművészeti kiállítás önmagában is eredményt jelentett a szecesszió miskolci terjesztésében. Azonban hatása nem szűkíthető egyedül a miskolci polgár ízlésfejlesztésére. A kiállítás eredményeit hasznosítva a Közművelődési és Múzeumi Egyesület az iparművészeti törekvések további támogatása mellett foglalt állást, s megfogalmazódott az iparművészeti kiállítások rendszeressé tétele Miskolcon. A Közművelődési és Múzeumi Egyesület iparművészeti törekvéseket támogató munkájában fontos állomás volt két elméleti munka megjelentetése. Az egyiket Leszih Andor készítette A modern Iparművészet címmel. 24 A másikat pedig a kiállítás egyik rendezője, Kiss Lajos. Ennek a munkának Iparművészeti kiállítás és iparpolitika volt a címe. 25 Leszih Andor munkájában a szecesszió európai és hazai elterjedésének útját és az új irányzat térhódításának okait foglalta össze, majd ezt követően az új ipar. művészeti törekvések hatása alatt készült alkotásokat vizsgálja különös hangsúlyt fektetve „Az iparos tudása és az ízlés", „Az iparművészeti szakiskolák" a „kiállítások", „A régi műtárgyak", „A rajz" és a „Magyar stílus" kérdéséreHangsúlyozta azt, hogy az iparosoknak feltétlenül ismernie kell a régi stílusokat, ha egységes, tiszta munkát akar keze alól kiadni. Az ismeretek elsajátítására pedig véleménye szerint csak iparművészeti szakiskolában nyílna lehetőség. Ezért „Erős hiba, hogy ilynemű tanintézet végtelen kevés van, így például nálunk, Miskolcon sincsen, holott pedig az iparosok nagy számát tekintve, ilyen szakiskolát feltétlenül kellene létesíteni." Az iparos nevelésében komoly szerepe van a régi műtárgyaknak, mert „minden régi szép tárgyon van valami olyan, ami miatt érdemes megbecsülni... És a modern iparművészet érdeme az is, hogy a szép régi emlékeket összegyűjtve, kiadványokban ismerteti és közkinccsé teszi." Leszih kifejtette véleményét arról is, hogy milyennek kell lenni
