A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

DOBROSSY István–KÁRPÁTI László: A Mindszenti templom építéstörténete és műtárgyai

A MINDSZENTI TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE ÉS MŰTÁRGYAI 129 hajójának elegáns és magas boltozatáról is. 1744-ben a belső térben 12 darab aranyozott gyertyatartóval díszített kő felszentelési keresztet helyeztek el. Ugyancsak reprezentatív alkotás a kórus alatt elhelyezett, fémedényekkel ellátott aranyozott szenteltvíz tartó. A szentély oldalain szimmetrikusan elhelyezett két sekrestye fölött oratóriumokat képeztek ki. A leírás szerint ebben az időben már készen állt a templom öt oltára és gazdag szószéke is. A szószékek felszenteléséhez szükséges tabernáculumok, feszületek és gyertyatartók nagyobb része is elkészült a templom felavatására.

31 Hátra voltak még viszont a festő és aranyozó munkák. (Ezzel kapcsolatban írja Máriássy Sándor 1775. március 29-én egy levelében, hogy a belső kiképzés, távozásának időpontjában, 1743-ban befejezetlen maradt. Ezt a munkát sem ő, sem pedig utódai nem folytatták. A főoltár festő és aranyozó munkái még 1775-ben sem készültek el, csak 1777;ben. Ez viszont nem volt akadálya a főoltár felszentelésének 1748-ban.

32

) így tehát 1748. november 21-én felszentelték a főoltárt. Ennek „képfaragó fő maistere" Johann Michael Singer egri szobrász volt.

33 1751-ben még több kőműves, lakatos, kovács, kép- és kőfaragó mester dolgozott a templomon, s közöttük még ekkor is egyik mester az egri Singer. A mesterek munkáiról megmaradtak azok a feljegyzések és számlák, amelyek a textilbevásárlásokról, textilszükségletekről tanúskodnak.

34 A Máriássy Sándor apátsága idején elkezdett templomépítési és díszítő munkák az őt követő apát, Foglár György (1744—1754) időszakában is változatlan intenzitással folytatódtak. A templom felavatása (a korábbi leírásoknak megfelelően) 1744-ben megtörtént, de Máriássy Sándor, mivel távozása miatt kénytelen volt befejezetlenül otthagyni a templomot, összeállította a legközelebbi jövőben pótlandó hiányosságok, szükséges korrekciók jegyzékét. E jegyzékből is kiderül, hogy 1743-ban az oltárok festése még nem készült el. Másrészt szándékában volt a templomot kőkerítéssel körülvétetni, amelyen két kaput kívánt nyitni. Egyik kapu a temető felé, a másik pedig az utca irányába nyílott volna. Úgy gondolta, hogy szükséges „a templom elejét vízi kővel flastromoztatni, környül pedig egy sor faragott kővel, kő oszlopokkal és faragott kövekkel" kirakatni, azaz a templom lábazatát elkészíteni. A sekrestyébe „tölgy fa deszkábul Kép faragó munkával almáriomot és faragott kőből Lavatoriumot" gondolt. „A négy kisebb oltárra két-két angyalt, a tetejére nagy Czirádákot és az egész oltárokat, Praedicalló széket, alabástrom Színbe festetni és a rajta Levő Kép faragó munkákat finom arannyal meg Aranyoztatni" látta szükségesnek. Mindegyik oltárra kelyheket, misekönyveket, uniformis casulákat és ezüst cibóriumot akart tétetni, valamint a kórus felett való „padlásra járó garádicsot" kiképezni. El akart még helyezni a templomban egy orgonát, valamint két olyan harangot, amelyek közül az egyik hat, a másik pedig tíz mázsa súlyú. E két harang szükségességét azzal indokolta, hogy van ugyan a templomnak már korábbról származó két harangja, de közülük az egyik megrepedt, s ezáltal használhatatlanná vált. A harangok elhelyezéséhez szükség volt még egy újonnan felállítandó haranglábra. A gazdasági épületek sorában pedig