A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

KORDOS László: A Kis-kőháti zsomboly gerinces maradványai

368 KORDOS LÁSZLÓ 100 •/. 6000 3. kép. A denevér nemzetségek gyakoriságának eloszlása a jelentősebb lelőhelyekről: 1. Rhinolophus, 2. Myotis, 3. Plecotus, 4. Barbastella, 5. Eptesicus A megismert denevér szukcessziós folyamatot ma még nehéz beilleszteni a magyarországi képbe. Ez abból adódik, mint arra Topái György már rámutatott,

18 hogy a denevértelepek faji összetétele függ attól, hogy az nyári, vagy téli telep; barlangbsjárati (kőfulke) vagy barlangbelseji, szűk vagy tágas környezetbeli-e stb. Mindezekre a típusokra ma még kellő mennyiségű adatunk nincs. A kis-kőháti 4—6. és 8. lelőhely denevérösszetétele leginkább a Vass Imre barlang, „Denevértemetőjével" egyezik, mint barlangbelseji típus. A barlangok bejárati szakaszát, kőfülkéket jellemző denevértársulást a Rejtek I. sz. kőfülkénél, a Petényi-barlangnál és az Istállóskői-sziklaüregnél lehet megfigyelni. A denevérfajok összetételének változását a 4. kép mutatja. A 4 lelőhelyen a Rhinolophus-ok közül csak a Rh. hipposideros van meg mindegyikben, míg a Rh. ferrumequinum és a Rh. euryale csak a 3. lelőhelyen van. A Myotis-ok közül minden lelőhelyen domináns a M. bechsteini és a M. blythi oxygnathus. Állandó színező fajok a M. mystacinus, a M. nattereri és a M. emarginatus, míg szórványfajok (egyes lelőhelyeken jelentősebb aránnyal) a M. dasycneme, a M. daubentoni, a M. myotis. Az idő függvényében határozott tendenciális mennyiségi változást csak a M. bechsteini (fiatalodva egyre több) és a M. blythi oxygnathus (a 6. lelőhelyen legtöbb) mutat. Nagyon jellemző arányváltozást követnek az Eptesicus serotinus, a Barbastella barbastellus és Plecotus auritus fajok. Míg az E. serotinus a 3. lelőhelytől fiatalodva csökken, majd a 8. lelőhelyen már eltűnik, addig a Barbastella és a Pl. auritus kezdettől fogva magas százalékkal egyre növekvő mennyiséget mutat. A denevérfaunának jelentős részét a 3. lelőhelyen a három Rhinolophus faj, míg a fiatalabb lelőhelyeken a M. bechsteini, M. blythi oxygnathus, Eptesicus serotinus, Barbastella és Plecotus auritus fajok fajok adják, a már ismertetett szukcessziós tendenciákkal. A magyarországi holocénből a Kis-kőháti-zsombolyból lehetett először kimutatni a Rhinolophus ferrumequinum-ot, a Rh. euryale-t, a Myotis brandti-t és a Myotis dasycneme fajt. 18. Topái György: Die subfossile Fledermausfauna der Felsnische von Istállóskő. Vertebrata Hungarica, I. 2. 1959. 215—226.