A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
KORDOS László: A Kis-kőháti zsomboly gerinces maradványai
366 KORDOS LÁSZLÓ 7. lelőhely: A leletek a 4. és a 8. lelőhely faunájához állnak legközelebb. 8. lelőhely: A faji összetétel a Bükki-faunaszakaszban és a Kőháti-faunaszakaszban felhalmozódott 6. ill. 4. lelőhely faunájához áll legközelebb. 9. lelőhely: A lelőhely anyaga részben ma is gyarapszik, de a régebben behullt leleteket sem lehet néhány száz évnél idősebbre becsülni. A Kis-kőháti-zsombolyban feltárt faunák tehát kronológiailag négy csoportra oszthatók: 1. Pleisztocén, Varbói faunaszakasz (rissz-würm interglaciális. — 1. és(?)2. lelőhely. 2. Holocén, Körösi faunaszakasz (atlanti). — 3. lelőhely. 3. Holocén, Bükki és Kőháti-faunaszakasz (szubboreális). — 4.—5.—6.-— 7.-8. lelőhelyek. 4. Recens, Alföldi faunaszakasz (szubatlanti). — 9. lelőhely. RENDSZERTANI ÉS FAUNISZTIKAI EREDMÉNYEK A Holocén mindössze 10 000 év időtartama alatt az eddigi tapasztalatok alapján faji szintű fejlődés nem várható. Alfaji és variációs vizsgálatokra viszont bőven van lehetőség. Topái György munkássága révén már közismert, hogy a holocénből előkerült denevérfajok allometrikusan eltérnek a maiaktól. 16 A Kiskőháti-zsombolyban előforduló összes, statisztikus mennyiségben is előforduló denevérfajt nem volt időm biometriai vizsgálatoknak alávetni,[mindössze kísérletképpen végeztem ilyen vizsgálatot a 3. lelőhely Rhinolophus hipposideros populációján. Ennek részletes ismertetését már megtettem, 17 most csak annak végeredményét közlöm: a) Az egyes csontok méreteinek százalékos megoszlása grafikusan ábrázolva három maximumos görbét adott, amelyeknek a fiatal, hím és nőstény egyedek feleltek meg. A szeméremcsont jelenléte alapján a populációban a nőstények 32, a hímek 68%-ban voltak jelen. A humerus és a radius méretéből szerkesztett eloszlás görbén a két utolsó maximum alá eső terület százaléka a hímeknél 66%-ot, a nőstényeknél 34%-ot adott. b) A fiatal és kifejlett állatok elkülönítését a medenceöv részeinek öszszecsontosodása alapján végeztem, és így a populációban a fiatalok 18%-kal, a kifejlettek 82%-kal vesznek részt. A fiatal állatok nemi megoszlása az os pubis medencéhez való csontosodása alapján: hím 70%, nőstény 30%. c) A sokirányú mérésekből kitűnt, hogy a kis-kőháti Rhinolophus faj, a mai, Magyarországon élő Rh. hipposideros populációval szemben erősebb és nagyobb mellső végtaggal, rövidebb lábakkal, nagyobb koponyával (elsősorban arckoponyával) és felső fogakkal, nyújtottabb és magasabb mandibulával, hoszszabb, de keskenyebb alsó caninus-al, M 2-vel és M 3-mal rendelkezett. d) A biometriai vizsgálatokból megállapítható, hogy a vizsgált denevér populáció a ma élő fajtól mozaikevolúciósan eltér, amely valószínűleg a holocén 16. Topái György: The Subfossil Bats of the Vass Imre-Cave. Vertebrata Hungarica, VI. 1—2. 1964. 109—120. 17. Kordos László: lásd 8. pont.