A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

BODNÁR Zsuzsanna: Egy kárpátukrán falu lakáskultúrája

350 BODNÁR ZSUZSANNA hogy minél kevesebb petróleum fogyjon, minél kisebb lámpát, minél rövidebb ideig égessék. Télen korábban meg kellett gyújtani a lámpát, mivel délután 5 órakor már sötét volt a lakás, de 2—3 óránál tovább nem égett. Este korán lefeküdtek, reggel sem gyújtották meg, mert miután az állatokat ellátták, visszafeküdtek. Nyáron későn kellett lámpát gyújtani, az esti munkák, vacsora után lefeküdtek. Reggel pedig 4—5 órakor világosság volt. Arra viszont szigorúan ügyeltek, hogy egyszerre csak egy helyiségben égessenek lámpát, ott ahol az egész család tartózkodott. A paraszti életformát, a paraszti élettevékenységet egyfajta kiterjedt szellemi szféra fogta körül.

35 Az életnek úgyszólván minden tárgyi megnyilatkozásához hiedelmek, előítéletek tapadtak.

36 Babonás—mágikus cselekmények biztosították a ház és lakói biztonságát, rendjét a benne élő emberek számára a házhoz, a lakáshoz való zökkenőmentes viszonyt. Itt a néphit jelenségekből csak néhányat említenék. A ház és a házépítéssel kapcsolatos szokások: az új ház négy sarkába szentelt vizet tettek, hogy a gonosz szellemek elkerüljék a házat. Szintén az új házba először egy kalapácsot dobtak, hogy olyan egészséges legyen a ház népe, mint a vas. Komlóskán több házban találunk a mestergerendába vésve keresztet (amelynek hosszabbik vége az ajtó felé, rövidebb az ablak felé mutat — ez a ravatalozással áll kapcsolatban). Ez is mutatja a mestergerenda mágikus, kultikus jellegét. A házban élők szerint a kereszt megvédi a házat a gonosz szellemektől, villámlástól. Szintén a mestergerendán tartják a szentelt barkát és a tisztes füsti, amelyet villámlás, dörgés idején tűzre tesznek, hogy a házat megvédjék a villámcsapástól. A házat veszély érheti és ez ellen is védekezni kell. Legsúlyosabb, ha leég a ház. Tűzvész esetén a szentképeket leszedik a falról és az ablakba teszik, hogy a tűz elkerülje a házat. Szemetet átsöpörni a küszöbön szerencsétlenséget jelentett a házra, ugyancsak szerencsétlenséget jelentett a törött tükör is. Ha az öreg beteg nehezen halt meg, sokat szenvedett, akkor a család a mestergerendába faragott kereszt alá tette a haldoklót, elősegítve ezzel a halál eljövetelét. Azt mondták „Akit kereszt alatt kereszteltek meg, annak kereszt alatt kell meghalnia is". Karácsonykor nem volt szabad az asztalon morzsát hagyni, mert kevés lesz a termés. A mestergerendába szegezett patkó szerencsét hozott a házra. Ezek a hiedelmek többé-kevésbé csak maradványok és emlékek a tudatban. A néprajzos szempontjából azonban a lakáskultúra és a lakóház életének megismerését teszik kerekké. 35. Bíró Friderika 1975. 153. 36. Bíró Friderika 1975. 153.