A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

BODNÁR Zsuzsanna: Egy kárpátukrán falu lakáskultúrája

EGY KÁRPÁTUKRÁN FALU LAKÁSKULTÚRÁJA 347 kenyeret sütöttek. A kenyérsütésnél használt legfontosabb eszközök: gyúróteknő (nyitocska), gyúródeszka (loppár), kovászolólapát (lopata), szakajtó (szakaitiu), teknő (koréto), nagylapát (lopata), kislapát (lopatka), kenyérszedő (veszlo), szénvonó (kocsercha). Egy-egy kenyérsütéskor két öl fát is felhasználtak. A kész kenyeret a kamrában tartották, a megkezdett kenyeret a házban (lakószobában) egy szőttes kendőbe becsavarva, a karosláda végében (6—7. kép). A mosás szintén a nagyobb munkák egyike volt. A család „tehetőssége" befolyásolta a mosás ismétlődését. Általában 2—3 hetenként végeztek nagymosást, kisebbet hetente. Ezt a munkát nyáron az udvaron végezték, télen a házban, pitvarban, nagy fa mosóteknőkben. A mosáshoz házilúgot, háziszappant használtak. Nagymosáskor kivált az ágyneműt, vásznat sulykolták a patakban és ott is mosták ki. A vékonyabb ruhákat szenes vasalóval vasalták, a háziszőttest, vásznat mángorolták. A tiszta fehérneműt ládákban, sublótokban helyezték el. Ha a parasztember tétlenül tartózkodik a házban, alig találja a helyét, nem érzi igazán otthonának a lakását.

29 Leginkább a férfiak viselték nehezen a telet. Az állatok ellátásán, favágáson kívül nem tudtak mit csinálni. Ha nehezen teltek az órák, akkor elmentek szomszédolni. A nők mindennap megtalálták a tennivalót. A pihenés a parasztembernél nem azonosul mindig a délutáni alvással. Téli délután még vasárnap sem feküdt le egy egészséges ember, esetleg nyáron rossz időben a szénára dőltek le. A mindennapok életének ez a ritmusa, szokásai generációkon keresztül éltek.

30 A ház, a lakás adott keretet a különleges alkalmaknak is. Ezek az emberi élethez kapcsolódó fő események és az év ünnepnapjai. A házban lakók életében legfontosabb események a lakodalom, gyermekszülés, halál voltak. A legtöbb változtatást a lakásban a lakodalom kívánt. Ünnepélyessé vált ekkor a ház. Ilyenkor kihordták minden bútort a kamrába, szomszédokhoz vagy a szabadba. Hosszú kecskelábú asztalokat, lócákat tettek be, annyit, amennyi vendégre számítottak. A lakomához szükséges eszközöket, edényeket szomszédoktól, ismerősöktől kérték kölcsön. Ilyenkor a pitvar kicsinek bizonyult a főzéshez, sütéshez, ezért az udvaron szabad tűzhelyet állítottak fel. A lakodalmi ajándékokat a kamrában, rokonoknál gyűjtötték össze. Az asztalokat U alakban helyezték el a házban. Az asztalfőn, az ajtóval szembeni fal mellett ült a fiatalpár, a menyasszony és a vőlegény, mellette a keresztanya, keresztapa vagy a tanúk, utána következtek a családtagok, rokonok, barátok, barátnők. Általában a menyasszony felőli oldalon a menyasszony rokonai ültek, a vőlegény felőli oldalon a vőlegény rokonai. Lakodalmakkor a ház feldíszítése, lebontása a nyoszolyólányok feladata volt. A szülés otthon a házban (szoba) folyt le, ugyanabban az ágyban, ahol az asszony mindennap aludt. A gyermekágyat ugyanitt feküdte, azzal a különbséggel, hogy 1—2 hétig egyedül vagy a kisgyermekkel volt. A férj ilyenkor valamelyik gyermekével aludt vagy kiment az istállóba. A család többi tagjai a 29. Vö. Vajkai Aurél 1948. 64—69. 30. Vö. Vajkai Aurél 1948. 1. és 1948. 4—12.