A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

BODNÁR Zsuzsanna: Egy kárpátukrán falu lakáskultúrája

342 BODNÁR ZSUZSANNA 10. kép. „Koronásvégű" ágyak a centrális elrendezésű szobában. Rákóczi u. 78. Dám L. felv. nyeggel terítették le. Abban az esetben, ha a ház szoba + pitvar + szoba + kamra tagolódású, az elrendezés centrális. Ha az első házat nem használják, a hátsó ház párhuzamos elrendezésű. Ugyanez az elrendezés megfigyelhető akkor is, ha az első házban a fiatalok laknak, a hátsó házban az öregek. A lakáskultúrában az utóbbi évtizedekben jelentős változások mentek végbe, főleg az 1950-es évektől. Nagy belső átalakításokat hajtottak végre legtöbb helyen, kicserélték az utca felőli ablakokat, leszedték a rudakat, a pitvarokat átalakították és igyekeztek a polgárházakban megtalálható bútorokat beszerezni (pl. éjjeli szekrényt, kredencet). A pitvar is jelentős átalakuláson ment keresztül. Hátsó térfalát a kemence és a rakott tűzhely, ún. masina foglalja el (4. kép), mellette a négypolcos stelazsi (stelázs). Az ajtó melletti jobb sarokban vagy szemben egy ugyancsak sárból, deszkából készült vizes lóca (lavocska) került, ide vizes korsókat, vedreket tettek. A bal sarokban a kicsi ablak alatt egy egyszerű, sokszor X lábú asztalt, ritkán 1—2 támlátlan széket találunk. A falbavert szegekre aggatták az edényeket (mivel a paraszti életmód nagy edényeket követelt meg, ezeket nem is tudták volna a kredencbe rakni) a változatos formájú sótartót, tejesedényt (abronács), kovászolólapátot (lopita), gyúróteknőt (nyitocska). A kanáltartó (lozsnyik) gyékényből fonott vagy fából faragott, kilyuggatott deszkalap, amelybe az evőeszközt, kanalakat szúrták. Helye az asztalhoz kemencéhez közel eső üres falfelületen volt. Igaz, hogy ekkor (1940—50-es években) már megkezdték a szabadkémány bfedését és nyáron munkatérré vált, de egész évben nem szolgált otttartózkodásra.