A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

SÁNDORFI György: Motte típusú várak a történeti Borsod vármegyében

' MOTTE-TÍPUSÚ VÁRAK A TÖRTÉNETI BORSOD VÁRMEGYÉBEN 33 A község délnyugati oldalán, egy kinyúló, hosszúkás félszigeten találjuk a várat, a központjában egy szabadon álló dombot, amelyen egy újkori kőkereszt áll. Ezt nevezik Földvárnak. A vár többi része teljesen be van építve. A félszigetet a Rima nevű, ma már szabályozott vízfolyás öleli félkörbe. A környezeten ma is látszik, hogy a mocsaras területből kiemelkedő félsziget és a rajta levő vár egykor jól védhető hely volt. A kertekben a felszínen sok bronzkori cserép található. A vár elhelyezkedése, mérete és alakja Bükkábrányhoz teszi hasonlóvá, így a közepes motték közé sorolhatjuk. Bükkábrány közelsége és a vele való hasonlósága valószínűvé teszi, hogy a két vár közel egyidős. Az pedig, hogy 1261-ben Szihalom is az egri püspökség birtoka volt, arra enged következtetni, hogy Leányvárral és Halomvárral is kapcsolatban lehetett. Ha figyelembe veszszük, hogy Szihalom a XI. sz.-ban királyi vagy hercegi udvarhely volt (curtis), és a motte típusú várak a korai feudalizmus első várai, akkor még korábbi eredetet is feltételezhetünk. A motte korának pontos meghatározása azonban még a jövő feladata. SAJÓNÉMETI—VÁRHEGY A várat és a várhoz kapcsolt történeti irodalmat Dobosy L. 1975-ben megjelent munkájában részletesen feldolgozta. Számunkra fontos megállapításait az alábbiakban szó szerint idézzük: „Fényes Elek Sajónémeti ismertetésénél ezt írja: — A helység felett egy magas hegyen, amelyet a lakósok Óvár-hegynek neveznek, van egy régi huszita váromladék. A néprege mondja, hogy Hunyadi Mátyás is e várban tanyázott. Ezen várnak helyén Pyrker János László, egri patriarcha érsek egy keresztet állítattott. — Csánki Dezső is a csehek erősségének írja, mint Castellum Saimonthe (Bonfini 528), amelyet 1459-ben foglaltak vissza. Gömör vármegye történetében is azt olvashatjuk, hogy a csehek elfoglalták sajónémeti várát, honnan csak 1459-ben sikerült kiverni őket, mely után a király parancsára a várat lerombolták. Könyöki József mint elpusztult várat említi, míg Borovszky Samu a magas helyre épült földvárat szláv építménynek tartja. Az 1459-es visszafoglalást ő is Mátyásnak tulajdonítja, amikor ezt írja: «A fiatal Mátyás Galgóc elfoglalása után elvette a csehektől Sajónémetit, ahol kastélyuk volt.« Leszih A. a megerősített várkastélyok, kisebb várak sorában említi."

73 Dobosy L.-nak feltűnt, hogy a „vár" és a „kastély" elnevezések keverednek, az Óvár helynévből pedig arra következtetett, hogy a környéken újabb várnak (kastélynak) is kell lenni. Terepbejárása során tisztázta, hogy az Óvár alatti temetőt Tündérpartnak, a mellette levő területet Palotakertnek nevezik. Megállapította, hogy a temető területén egy középkori épület maradványai találhatók. A helyszínen talált edénytöredékeket K. Végh Katalin a XIV. sz.-ra datálta. A Várhegy Sajónémeti község központjától 500 m távolságra, északkelet— keletre, közvetlenül a község, illetve a Sajó felett emelkedik, 250 m-es tengerszint feletti magasságban. Mint az alaprajzon látható, két egymástól független 73. Dobosy i. m. 36—37.