A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

BODNÁR Zsuzsanna: Egy kárpátukrán falu lakáskultúrája

EGY KÁRPÁTUKRÁN FALU LAKÁSKULTÚRÁJA 333 A belső fűtésű szobai kemencével ellátott lakóház a XIX. század folyamán jelentős átalakuláson ment keresztül. A komlóskai házak azonban fejlődésben továbbjutottak, a pitvarbeli szabadkémény beépítésével biztosítva a füst tökéletesebb elvezetését. Ebben az alföldi magyar szabadkéményes, magasabbrendű házkultúra hatását láthatjuk.

13 Területünkön a kelet-európai kemencés ház és az alföldi magyar szabadkéményes ház egybeolvadása szembetűnő. A szabadkémény megjelenése együtt járt a kürtös füstelvezetés fokozatos háttérbe szorulásával. A kemence hosszú ideig továbbra is a szobában maradt, innen történt a fűtése is, de a kabola a füstöt már nem a padlástérbe vezette, hanem a kemence fölött a közfalat áttörve a pitvarba, a szabadkémény alá.

14 Míg a fenti esetben a főzés, sütés színtere továbbra is a szoba marad, addig a változás következő fázisában a kemence kikerül a szobából a pitvarba a szabadkémény alá. Ez a forma napjainkban is széles körben elterjedt (3. kép). A pitvarba épített, tüzelőnyílásával annak ajtaja felé néző kemence formája csak annyiban változott, hogy nincs a tüzelőnyílása felett kabola, s rendszerint elmarad az oldalpadka is. A konyhai kemencét középre vagy hátsó részével a falnak támaszkodva, vagy az egyik sarokban helyezik el. Lapos teteje még ma is munkaasztalul szolgál (3., 11. kép). Mind a szobai, mind a konyhai kemencéhez gyakran kapcsolódik egy sárból készült zárt, főzésre használt tűzhely, az ún. masina (4. kép). A tü3. kép. Sütőkemence a pitvarban a szabadkémény alatt. Ságvári u. 8. Dám L. felv. ÍJ. Gönyei Sándor 1939. 119—120. 14. Dám László 1980. (Kéziratban)