A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

BODNÁR Zsuzsanna: Egy kárpátukrán falu lakáskultúrája

330 BODNÁR ZSUZSANNA A falu társadalmi rétegződése a földrajzi, gazdasági körülményeinek a függvénye. A foglalkozás megoszlását illetően homogének voltak (állattenyésztők, földművelők). Jómódú gazdagparaszti réteg nem alakult ki, a már említett okok miatt. A középparaszti réteg (10—20 hold) a szegényparaszti többség színvonalán élt, azonos szerszámanyaggal és módszerrel művelte földjét. A kevés föld, kevés munkalehetőség miatt földnélküli napszámos réteg alakult ki, amely a falu határában levő nagybirtokon dolgozott, vagy az Alföldre ment idénymunkásnak. A falu lakossága a természeti tényezők, elzártság, közlekedési nehézségek következtében keveset érintkezett más falvakkal. Saját termésükből nem származott akkora jövedelem, ami a fejlődést meggyorsította volna. A jórészt önellátásra berendezett faluban fél évszázaddal korábbi életformák, szerszámok, munkamódok maradtak fenn a legutóbbi időkig. Bihary Emil ezt írja:

6 „A magyarországi orosz népnek általában, de különösen a mi zempléni népünknek két fő jellemvonása van: a vallásosság és a konzervativizmus." Mondják: „Az én atyám, az én nagyatyám és ősatyám is így csinálta, hát én is úgy teszem." A rendkívül tagolt térszíni formák jelentős mértékben befolyásolják a település szerkezetét, megjelenési formáját.

7 A falu egyetlen utcája a völgy vonalát követi. Soros-utcás, szalagtelkes típusba sorolható. A megtelepülés időszakában irtványteiepülés volt, ezen belül ma is az erdőtelkes sorfalu jellemző vonásait fedezhetjük fel.

8 Területünkre a XVIII. század második feléig csaknem kizárólagosan a faépítkezés volt a jellemző. A faépítkezés XIX—

XX. századi háttérbeszorulásának okai nemcsak az erdők megfogyatkozásában, hanem történeti tényezőkben is keresendők. Egyrészről a XVIII. század végi úrbérrendezés jelentős erdőterületeket vont ki a jobbágyság használatából, másrészről a racionális erdőgazdálkodás érdekében hozott központi és vármegyei rendelkezések erősen korlátozták az épületfa kitermelésének lehetőségét. Ezen okok miatt terjedt el a lényegesen kevesebb épületfát igénylő gerendavázas szerkezet, a sövény vagy paticsfal. Az első világháború után a kőépítkezés, az 1930-as évektől a vertfal és a vályogfal jelentős, amely alföldi hatásra terjedt el területünkön. A hagyományos tetőfedő anyagok közül a legáltalánosabb a zsúp, de a századfordulón még jelentős volt a részesedése a zsindelytetőnek is. Komlóska az ún. északi magyar házvidékhez tartozik, ahhoz a háztípushoz, amely tulajdonképpen nem más, mint a Kelet- és Középkelet-Európában általánosan elterjedt lakókamrás ház lokális változata.

9 A legkorábbi leírások, s a recens anyagban még napjainkban is fellelhető legarchaikusabb lakóházak alapján a komlóskai lakóházak három különböző funkciójú egységből állottak: szobából + pitvarból + kamrából (1. kép). A kétosztatú, szoba +• pitvar tagolódású lakóházak csak a zsellérek körében fordultak elő, de még itt sem volt általános. 6. Bihary Emil 1901. 90—91. 7. Dám László 1980. 8. Dám László 1980. 9. Dám László 1980.