A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről
KIVÁNDORLÁS AMERIKÁBA A ZEMPLÉN KÖZÉPSŐ VIDÉKÉRŐL 305 szük szemügyre. A rossz, kedvezőtlen hazai viszonyok még nem feltétlenül eredményeztek nagyméretű kivándorlási hullámot. Közismert a hagyományos paraszti társadalom erősen statikus jellege, amely a mindennapi tudat és az értékek szerveződésén keresztül, a mozgások számára is teret szab. így a zárt struktúrájú parasztfalvak esetében csak ritkán jelentkeztek jelentősebb helyváltoztatások. A kultúrában intézményesült normák, vélemények rendszere átfogóan szabályozza az egyes csoportok és egyének viselkedését. A kivándorlás esetében ennek a szelektív funkciónak kettős értelemben is egy rugalmasabb formája működött. Elsősorban arról a belső migrációs hagyományról 54 kell beszélni, amely szervesen illeszkedett a felvidéki falvak gazdasági rendszerébe. Különböző idénymunkák vállalására, az alföldi területek felé irányuló vándorlás, már messze a kivándorlás előtt megindult. Egy sajátos, Alföld — hegyvidék közötti munkamegosztás jött létre, amelyet egyértelműen a szükség hívott életre, tartott fenn. Ezekben a falvakban az emberek élete kevésbé kötődött kizárólagosan a szülőföldhöz, oldódott a települések közötti elszigetelődés, csekélyebbé vált az állandóság, egyszóval: erősödtek a kultúra nyitottságát előmozdító tendenciák. A fő munkákat végzők számára életelemmé vált az utazás, s a szabadabb mozgást számukra éppen a falu társadalmában betöltött státusuk biztosította. így, a jobb megélhetésért, kényszerűségből kibontakozott belső migrációs folyamat, a kultúrában is változásokat eredményezett. Az a szükség, amely távoli területekre űzte a munkavállalókat, intézményesítette a kultúra, munkára vonatkozó szabályainak változását is. Az elvándorlás ténye, a migrációban érdekelt falvak számára — bevett szokásként jelentkezett. Az elemző, ezt — az emberek számára — természetes folyamatot, a kultúra szabályozó funkciójával magyarázza. Ezért tehát azt mondhatjuk, hogy a kultúrában olyan viselkedési normák és szabályok alakultak ki, amelyek a nagyobb helyváltoztatásokat is lehetővé tették. Pontosabban, kialakultak azok a kulturálisan meghatározott viselkedési minták, attitűdök, amelyek a vándorlókat közvetlenül irányították. A migrációt így olyan normák szabályozzák, amelyek a kultúrába szervesen konfliktusmentesen illeszkedve, némi nyitottságot biztosítsanak a teljes konzervativizmussal szemben. A tradicionális paraszti életmód merevségét, tehát már bizonyos mértékig, a hagyományos munkavégzés is lazítani tudta. Nagyobb jelentőséggel a kapitalizálódási folyamat okozta változások bírtak. A századfordulóra az ország már megindult a polgári fejlődés útján s ez mozgásba hozta a társadalmat 55 , amely folyamat, a hagyományos paraszti kultúrát lassan létfeltételeitől fogja majd megfosztani. Ekkor még, ha lassú ütemben is, de már bomlasztó erők kezdtek hatni a zárt, merev paraszti struktúrára és konzervatív kultúrájára. Az értékek és a hagyományos normák felbomlási folyamata (ha számos zavarral tarkítva is), bizonyos mértékig, ugyancsak nyitottá tette a kultúrát, lehetőséget biztosítva a bevett tevékenységi formáktól való elszakadásra. A múlt század 54. A kortársak érzékelve ezt a jelenséget, a kivándorlást egyszerűen vándorlási mániának tekintették — pl. a felvidéki szlovákok és a székelyek esetében. Vö.: Rácz I., 1962. 97—98. 55. RáczL, 1971. 56. hangsúlyozza, hogy kivándorlás csak a mobillá váló társadalmak esetében lehetséges. Természetesen ez a mobillá válás a hagyományos kultúrák konfliktusát eredményezte — minket most ez a mozzanat érint elsősorban.
