A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

302 FEJŐS ZOLTÁN zők az elvándorolni szándékozók számára elsősorban, mint társaik egyéni sikerei jelentkeztek. A sikerrel megtérők esete hamarosan példává vált, s további kivándorlásra ösztönzött. Látható, hogy a kivándorlás olyan társadalmi mozgás, amelyben együttesen jelentkeztek az említett vonzó és taszítóerők.

45 A két tényező között azonban bizonyos közvetítő elemekre volt szükség, amelyek biztosíthatják a két objektív faktor találkozását. Ezek a szintén objektív tényezők viszont csak fokozatosan épültek ki. A nagy földrajzi távolságok ellenére azonban hamarosan aktívakká váltak s jelentős szerepet töltöttek be a kivándorolni szándékozók elhatározásaiban. A két terület közötti kapcsolatok rendszere olyan csatornaként jelentkezett, amelyen keresztül fontos ismeretek áramlottak. A kivándorlási hullám terjedésével az egymással érintkező területek között lassú információtovábbítási lánc alakult ki, amely a megelőző vállalkozók tapasztalatait közvetítette. A tengerentúli lehetőségekről először talán éppen az említett sikerrel hazatérők első képviselői tájékoztatták a falu lakóit. A két fél közötti kapcsolatok kiépülésének — elsősorban szociálpszichológiai — feltételeit itt nem érinthetjük, s ezen a szinten nem is ez a lényeges, hanem magának a közvetítő kapcsolatnak a megléte. Kiépítésében jelentős szerep jutott két intézményesült tényezőnek: a helyi sajtó és a különböző kivándorlási ügynököknek. Pusztán az a tény, hogy az újságok, ha először rendszertelenül is, később egyre folyamatosabban beszámoltak a kivándorlók különböző eseteiről, felkeltette az érdeklődést. Különösen, ha a szorgalmasan végzett amerikai munka megbecsüléséről írtak.

46 Külön kérdés az ügynökök és más, kivándorlást elősegítő elemek szerepe. A kortársak leghevesebb polémiája a kivándorlásra csábító, agitáló ügynökök ellen szólt, annyira, hogy hajlamosak voltak szerepüket eltúlozva, a fő bűnbaknak tekinteni őket.

47 Szerepük természetesen sokkal csekélyebb volt azonban, mint az információs lánc fő elemei, jelentékenyen hozzájárultak az elvándorlásra vonatkozó ismeretek terjesztésében. Nagy jelentősége volt a kivándorlókat szállító hajóstársaságok propagandatevékenységének is. Tájékoztató füzeteket terjesztettek, amelyekben az utazással kapcsolatos tudnivalókat, nem minden csábítástól mentesen ismertették. Először az utasok nagy részét szállító nyugati — főként — német társaságok éltek e módszerrel, majd az 1903-as kivándorlási törvény

48 nyomán, a fiumei útirányt propagáló brossurak is megjelentek. (1. kép). A kivándorló és befogadó országok között kiépült kapcsolatok tapasztalatai, ismeretei nyomán, előbb-utóbb kialakultak az egyes vidékek sajátos kivándorlási útvonalai. Vidékünkről legtöbben észak felé, Galícián, Németországon keresztül távoztak. Ennek az útvonalnak legnagyobb előnye az volt, hogy különösebb megpróbáltatás nélkül, a határon átszökve, útlevél nélkül is kiutazhattak. A legkedveltebb kikötőben — Bréma, Hamburg — a hajóstársaságok útlevél nélkül is felvették a kivándorolni szándékozókat.

49 Ennek az útvonalnak, 45. Rácz /., 1971. 68—88., Puskás J., 1974. 36—47., Kovács J., 1977. 8—9. 46. Eperjesi Lapok, 1900. 1. sz.: A paraszt látja „hogy kivándorolt honfitársa vagyonnal tért vissza s szorgalmas munkája nem volt hiábavaló tengődés." 47. Rácz I., 1962. 97. Itt összefoglalja a kortársaknál felmerülő okokat. 48. Az 1903-as kivándorlási törvény előírta, hogy a kivándorlók csak Fiúmén keresztül hagyhatják el az országot. A rendelet azonban a gyakorlatban eredménytelen maradt. Rácz I., 1971. 83—88. 49. Rácz /., 1965. 465.