A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
FÜGEDI Márta: A miskolci fésűs mesterség
282 FÜGEDI MÁRTA tő jelentősége a város gazdasági és kereskedelmi életében, mint akár a szűcsöknek vagy csizmadiáknak. A fésűs mesterek száma még a legnagyobb kereslet idején is csekély volt a többi mesterséghez viszonyítva. A miskolci fésűsökre vonatkozó legkorábbi ismert adat 1961-ből származik, amikor is az adólajstromban a „Füsü Csináló adója 48 dénár, 1/4 köböl búza és 1/4 köböl tavaszi"-ban határoztatott meg. 32 A miskolci fésűsök céhéről egyetlen jelentős írásos forrást ismerünk, a Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Adattárában található a céh vaskos jegyzőkönyve, amely 1796-tól 1881-ig követi nyomon a mesterség alakulását. 33 Az első bejegyzés szerint „1796. szepember 15-én a Fésűs Társaság Közönséges Gyűlésén Barkasi András Comissarius felolvasta azon punktumokat és regulákat, mellyeket bőveb meg vizsgálás és hellybe hagyás véget az Nemes Magistratushoz az említett Társaság kérő levelében bé nyújtván azon határozással melly szerint hiteles fomában ki adattak" A jegyzőkönyv elején rögzítették a megválasztott elöljárók, tisztségviselők eskütételének formuláit is. Ezek a szövegek a szokásos eskü-fordulatok mellett egyértelműen megfogalmazzák az egyes tisztségviselők jogkörét, feladatát is. 1976-ban a miskolci fésűs céh elöljáróinak névsora a következő volt: nagy céh mester Ruszt György, kis céh mester Nemes Simon István, atya mester Tóth György, nótárius Kováts György, céh szolgája Tóth József. A Társaság ládájának kulcsait a nagy céh mester és a kis céh mester őrizte. 1809-től a jegyzőkönyv tanulsága szerint a tisztségviselők köre bővül, szerepel a bejáró mester, akinek elsődleges feladata az ifjúság érdekképviselete az elöljárók felé. 1848-ban az év elején tartott rendes közgyűlésen módosították a tisztségviselők juttatásait, „el határozódott, hogy többet a Czéh Mester Uraknak fizetések nem lészen, egyedül a Céh jegyzője fizetődik 2 váltó forintjával." A jegyzőkönyv bejegyzései hűen tükrözik a mesterség alakulását Miskolcon a 19. század folyamán, a 20. század első évtizedéig. Bejegyzésre került ugyanis minden inasszegődtetés és felszabadítás, illetve a mesterek sorába felvettek neve. így tulajdonképpen majdnem egy évszázadon át adataink vannak a miskolci fésűs mesterekről. A bejegyzésekből kitűnik, hogy a mesterség hagyományosan öröklődött a családokon belül, több miskolci mester családjában nemzedékeken keresztül folytatták a fésűs mesterséget. így az 1809-ben mesterré lett Balog János két fia, József és Ferenc 1831-ben illetve 1837-ben lépnek be a céhbe. Pető György mester fiai, János és Sámuel 1816-ban illetve 1826-ban szabadulnak fel. A Lövei család két nemzedékéből Mihály, Gergely és István, illetve fiaik, Ferenc és József a 19. század első két évtizedében szerepelnek a céhtagok listáján. A legjellemzőbb azonban a Ruszt család hűsége a mesterség iránt. 1799-ben szabadul Ruszt Györgytől fia, József, akinek két fia is fésűs volt, János 1825-ben, ifj. József pedig 1833-ban szabadult. A harmadik nemzedéket Bertalan képviseli. 1873-ban pl. a céh tisztségviselői mind a Ruszt-családból adódtak, elnök Ruszt János, alelnök id. Ruszt József, jegyző Ruszt Bertalan. A 20. század elején az utolsó miskolci fésűs mesterek között is találkozunk a Ruszt 32. Marjalaki Kiss L., 57. 33. HOM. HTD. Itsz: 76.20.1.
