A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

SÁNDORFI György: Motte típusú várak a történeti Borsod vármegyében

MOTTE-TÍPUSÜ VÁRAK A TÖRTÉNETI BORSOD VÁRMEGYÉBEN 27 5/77 humusz agyag 15. kép. Ásatási szelvény Miskolc-Leányvárban (Kemenczei T. 1970.) 0 50 , 100 m i i i i i l i- I i i i 16. kép. Miskolc-Leányvár rekonstrukciója (Sándorfi Gy.) amelynek püspöke 1243-tól 1275-ig Schafnaburgi Lambert volt.

53 A püspök neve alapján, a Rajnavidék közvetlen közeléből, Schafnaburgból (ma Aschaffenburg, NSZK) származott, a motték elterjedésének egyik központjából. Mindenjel arra mutat, hogy Leányvár és Halomvár építését az ő személyével hozhatjuk kapcsolatba. IV. Béla az ország megtizedelt lakosságát bevándorlással kívánta megerősíteni. Kihirdette, hogy „jöjjenek vitézek, parasztok egyaránt",

54 Lambertusnak — aki II. Cletus halála után 1243-ban lett püspök — első tevékenysége volt, hogy Eger városa mellett a megyét is benépesítse.

55 Ebben az esetben a. megye szó alatt az egyházmegyét és a püspöki birtokokat kell elsősorban értenünk. A tatárok visszajövetelétől nem csak a megmaradt magyarság, hanem az új bevándorlók is félhettek. Kővárak ekkor még alig épülhettek, különösen olyan méretben, hogy két-három falu népe (vagy talán még sokkal több) elférjen falai között. Az új bevándorlók — feltehetően német telepesek —, vagy talán maga Lambertus rendelte el, hogy olyan várakat kell építeni, mint amilyenek az „óhazában" voltak, de sokkal nagyobbakat. Leányvár és Halomvár építését tehát közvetlenül a tatárjárás utáni évekre becsülhetjük. A hevenyészett várépítések korszaka nem tarthatott sokáig. IV. Béla felismerte, hogy ezek a várak semmivel sem különböznek a tatárjárás előtt épült váraktól, amelyeknek használhatatlanságát éppen a tatárjárás bizonyította be. 1247 körül szabályozta 53. R. P. Nicolai Schmitt, Episcopi Agrienses. Tyrnaviae 1768. 183. .. .in additionibus and Lambertum Schafnaburgensem. 54. Pauler Gy., A magyar nemzet története. Az Árpád-házi királyok alatt. Bp., 1899. II. 201. 55. Gorové L., Eger városának története. Eger 1876. 19.