A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FÜGEDI Márta: A miskolci fésűs mesterség

276 FÜGEDI MÁRTA 5. kép. Tanoncbizonyítvány 1920-ból, Choma Antal fésűs nevére kiállítva HOM. HTD. Itsz: 76.20.5. A nyers szarut többfajta előkészítő munkával teszik a megmunkálásra alkalmassá. Használhatatlan részeit el kell távolítani, magát a hengeres szarvat pedig megmunkálható lappá kell alakítani. A szaruból a mester daraboló fűrésszel akkora darabokat vág le, amekkorát a fésűk nagysága kíván. A levágott hegyet, csücsköt csutorakészítőknek, esztergályosoknak adták el, akik pipacsutorát, botfogantyút, stb. készítenek belőle. A miskolci fésűsmesterek és az esztergályosok között már 1811-ben szerződés áll fenn, mely szerint a fésűsök a szaruhegyeket meghatározott áron az esztergályosoknak kötelesek átadni.

25 Német területen a szaru előkészítésének általánosan elterjedt eljárása a kifőzés volt, Magyarországon azonban ez a puhítási mód nem volt elterjedt, egyedül a sváb mesterek és később a gépesített szegedi üzem alkalmazta.

26 Hazánkban a szaru megmunkálásra előkészítésének általános módja a szaru hevítése volt. A szarut a szarusütőfára,, melegítőfára, felhúzva láng fölé tartják, hogy a meleg meglágyítsa, formálható legyen. A hevítést általában fatüzelésű kemencében végezték. Melegítés után a szaruhengert hosszában felmetszik a görbe késsél. A szaruvég kibővítésére szolgál a sütővas, egy rövid fanyelű hegyes végű szerszám, mellyel melegítés után a szaru szűk nyílását kisütötték, illetve 25. Szendrey J., 1911. 647. 26. CsásztvayI., 11.