A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

SÁNDORFI György: Motte típusú várak a történeti Borsod vármegyében

24 SÁNDORFI GYÖRGY 12. kép. Kisgyőr-Halomvár árka a nyugati oldalon (Nováki Gy. felvétele 1978.) radt-e bent az árok szelvényében, vagy későbbi visszatöltés eredménye. 1978 nyarán mindkét várnál talajfúróval mintát vettünk a bejáró út tengelyében: a váron kívül, a bejáró út közepén és a váron belül. A fúrások talajmintái egyértelműen azt bizonyították, hogy mindkét várnál 35 cm humusz alatt a bejáró út termett (steril) talaj: Leányvárnál tökéletesen egyezett Kemenczei T. korábbi szelvényeinek rétegződésével. A bejáró út tehát eredetileg lett meghagyva, ebből következik, hogy a várat sohasem ostromolták. Vizsgálatunk teljesen összhangban van Kemenczei T. korábbi megállapításával — amelyet most kiterjesztünk Halomvárra is —, hogy a két vár lényegében sohasem volt lakott. Sajnálatos, hogy az 1970. évi ásatás során a talajvíz miatt nem volt mód Leányvár árkának teljes feltárására. Az ásatási szelvényben mindkét oldalon látható padkaszerű lépcső ugyanis arra enged következtetni, hogy az árok építését nem fejezték be tökéletesen. Ha a két motte méreteit összevetjük akár Haldern, akár Arsbeck méreteivel, akkor szembeszökő az a különbség, amely a védett területek nagysága között van. Leányvár és Halomvár középső mesterséges dombjának mérete közel azonos a távoli Haldern mottéjének dombjával. Az árokkal védett teljes területük viszont már kb. hatszor nagyobb, nem csak Haldern, de Arsbeck várénál is. Váraink tehát, a két példával ellentétben, nem földesúri központoknak épültek, hanem nagy tömeget befogadó „népvár"-nak, így hasonlóan felbcmlott formát mutatnak, mint Ausztriában. Megépítésükhöz igen sok ember kellett, gondoljunk csak arra, hogy a motte dombja 61 800 m

3 földet foglal magában, amelyet ki kellett ásni és a dombra behordani. A várakat oklevelek nem említik, és az ásatás sem hozott olyan eredményt,