A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: A kenderfeldolgozás törő és rostpuhító eljárásainak munkaeszközei és terminológiái Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

A KENDERFELDOLGOZÁS TÖRŐ ÉS ROSTPUHÍTÓ ELJÁRÁSAINAK MUNKAESZKÖZEI ÉS TERMINOLÓGIÁI BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA A kenderfeldolgozás Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és néhány munkaeszköz, munkafolyamat északmagyarországi ismeretanyagát a Herman Ottó Múzeum kiadványaiban tanulmánysorozatban jelentetjük meg.

1 E feldolgozások következő egységeként a rostanyag minősítésre történő előkészítésének fázisait, a törést, a tilolást és a rost puhításának különböző, történetileg kialakult módjait, eszközeit és terminológiáit mutatjuk be. A korábbi feldolgozásokhoz hasonlóan alábbiakban is a munkaeszközök és a terminológiák elterjedésére, ismereteik földrajzi határainak megvonására fektetjük a fő hangsúlyt. A térképeken rögzített adataink témánkat történeti síkra terelve — a korábbi tanulmányokhoz hasonlóan — alkalmasak arra, hogy e néhány munkafázis esetében is kísérletet tegyünk a kenderfeldolgozásban viszonylag tisztán megőrződött archaikus eszközformák és terminusok feltárására, etnikai jegyek és nemzetiségi hatások megőrződésének vázolására, ill. bemutatására. A rostanyag fonásra való előkészítésének sorrendjében az áztatást a törés és a puhítás követi, majd az így előkészített alapanyagot minősítik, minőség szerint csoportosítják. Ezt a különböző eszközökön történő fonállásodrás munkafolyamata követi. A törés célja a szétázott, majd megszárított rostanyag elsődleges megtisztítása a durva háncsrészektől. Ennek eszköze a kézi kendertörő, azaz a tiló típusú kendertörő, és a lábbal mozgatható kendertörő, azaz a kölyű típusú kendertörő.

2 A megtört, háncsrészektől megtisztított rostanyagot ismét különböző egységekbe rögzítik, majd sor kerül a puhításra. A rostanyag puhításának nagyon változatos építmény- és eszközanyaga, valamint számos eljárása ismeretes Borsod-Abaúj-Zemplén megye falvaiban. Ezeket sorba véve bemutatjuk a kendertörő malmokat és a kalodás kenderdörzsölőket. Végezetül térképre vetítjük és értékeljük az összefüggő területeket nem jellemző eszköznélküli, majd primitív munkaeszközös eljárásokat {lábbal tiprás, ágyban való puhítás, kalapáccsal és fabunkóval, tőkén történő puhítás, szecskavágó és cséphadaró felhasználása erre a munkára), s itt említjük meg a vegyi eljárásokon alapuló rostpuhító módokat. 1. E témában eddig az alábbi tanulmányok jelentek meg: Dobrossy I., 1968. 213—230., Dobrossy I., \911. 401—429., Dobrossy I., 1972. 148—153., Dobrossy I., 1973. 105—109., Dobrossy I—Fügedi M., 1977. 93—109., Dobrossy I.—FügediM., 1977. 269—293., Dobrossy I —FügediM., 1978. 2. E két terminust Szolnoky L. monografikus feldolgozásaiból vettük át, s utána használjuk. Ld. SzolnokyL., 1972.43., 117. és Szolnoky L., 1965. 6—66.