A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

V. ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Első közlemény)

MISKOLC ZENEI ÉLETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 193 Talán a legnagyobb eredményt a zenei szakosztálya érte el. A régi, jól bevált hagyományt folytatták, neves magyar és külföldi művészek szerepeltetését, a helyi — már megismert miskolci művészeknek pódiumot, szereplési lehetőséget adtak, támogatták a zenekari élet fejlesztését, a kamarazene életet. Törekvéseit nehezítették az egyes szakosztályok életében újból és újból bekövetkező személyi változások. A Lévay K. E. lojális volt a város vezetésével, nem terjesztett elő reform javaslatokat, nem kellemetlenkedett, nem volt elégedetlen, de ez sem biztosított számára megfelelő anyagi városi támogatást. Fénykora 1926— 1927-től nagyjában 1934-ig terjedt. 1937-ben már ezt olvashatjuk az egyesület munkájáról: „Régebben a város hivatalos összefogó kulturális szervének szerepét töltötte be, már több mint másfél éve agonizál. Az egyesület papiros léte útját állja egy egészséges, kötelességét teljesíteni tudó egyesület alakításának. Halmay polgármester azt ígérte, még októberben dűlőre viszi az egyesület sorsát."

98 A Lévay K. E. életének, működésének végigkísérése nem könnyű.Tulajdonképpen csak töredékekből állítható össze szervezeti kerete, működése, vezetése, gazdasági alapja, tevékenységéről az általa rendezett események adnak némi eligazítást. Nem adott ki évkönyveket, mint elődje, úgyszólván egyetlen kiadványai az 1928—29-es Miskolci Szemlék, amelyek bepillantást engednek Miskolc és az egyesület kulturális életébe. A Lévay K. E. élén a város és megye politikai vezetői álltak. Mikszáth Kálmán a város főispánja, a híres író fia elnök, dr. Hodobay Sándor polgármester alelnök, Zsóry György a megye alispánja alelnök. Az ügyvezetői igazgatói tisztet Bank Sándor a Miskolc városi női felsőkereskedelmi iskola igazgatója töltötte be, a főtitkár rövid ideig Leszih Andor volt, a Múzeum őre —, ahogy akkor nevezték, utána évekig Sassy Csaba költő, újságíró, a város „kulturális hivatalnoka." A magasrangú vezetők sem biztosítottak a Lévay K.E.-nek szerepéhez méltó juttatást. Ezúttal nincsenek országos összehasonlítási alapjaink, mert a Lévay K.E. ilyen tájékozódáshoz nem szolgáltatott adatokat. 1928-ban évi segélye 800 pengő. Erről az esztendőről — az egyébként nagyon hiányos iratok között — megmaradtak a zárszámadás adatai: Bevételek alakulása: Városi segély az 1927. évről 160 pengő, 1928. évre 800 pengő. Tagdíjakból befolyt összeg 2 056 pengő, hangversenyek jövedelméből 663,30 pengő 90 fillér. Összesen 5 791 pengő 25 fillér. Az adminisztráció viszont nem csekély összeget emésztett fel. A főtitkári és pénztárosi tiszteletdíj 3 636 pengőt! Nyomdaszámlák 1 958 pengő 39 fillért. A főtitkár tiszteletdíja havi 300 pengő." Megmaradt egy részletes kimutatás 1935-ből. A kimutatás, illetve előterjesztés azért érdekes, mert betekintést enged a város által támogatott többi művelődési szervezet és egyesület támogatásába. A kulturális kiadások között szerepel a vitézi szék is — magas összeggel! 1935-ben a Városi Pü. Bizottság által támogatott előterjesztés javasolta a közgyűlésnek az 1935. évi háztartási kv. III. csop. II. fejezete alatt 4 500 9. hitelkeretének az alábbi módon leendő újbóli szétosztását:

100 98. HOM HA 53.3577.1. 99. HOM HA 73.588.21. 100. B-A-Z m. Lt. Mv. Lt. Kgy. jkv. 142/Kgy. 1935.