A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

V. ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Első közlemény)

MISKOLC ZENEI ÉLETE A KÉT VILÁGHÁBORÜ KÖZÖTT 175 szerző által vezetett 17 tagú zenekar derekasan megállta helyét, a zenét sok invencióval Rákos Arnold írta."

59 Ezekben az években már országszerte egyre súlyosabb lett a gazdasági helyzet. íme Kodály: Budapesti levele (5). „A békeszerződések következtében balkáni viszonyok közé süllyedt Magyarország zenei téren is igyekszik visszanyerni azt a helyet, amelyet a háború előtt elfoglalt a kultúrvilágban. Az a tény, hogy a koncertek számának állandó növekedésével kapcsolatban nem növekszik a zenekedvelők tábora is, csupán egyik jele az országban dúló gazdasági válságnak. A legtöbb zenei esemény, néhány nagyon jelentős alkalom kivételével, gyér hallgatóság előtt zajlik le. Mindezek ellenére megkezdődtek a külföldi művészek vendégszereplései."

60 Miskolcon is a legfontosabb „hangversenytermet" a Koronát ebben az évben és a következő 2 évben egy szezon alatt háromszor sem fűtötték be! Az emberek télikabátban hallgattak zenét. 1928-ban szerzői esten mutatkozott be Rákos, amelyen a többi között — elhangzott 3 koncert áriája. Előadta: Lichtman Ilonka, aki később az Operaház tagja lett.

61 1931-ben a Miskolci Hangversenyzenekar címen szereplő együttes ismételten bemutatta Hámori szvitjét. 1932-ben ugyanez az együttes Koller Ferenc vezénylevétel: Mementó c. elégikus szimfonikus költeményt adta elő. „Az érthetetlen halál," „A fájdalom," „A megdicsőülés himnusza" tételcímekkel.

62 1937-ben zeneiskolai hangversenyen előadták: Falusi templom, alpesi virág, című zongora darabját: Balogh Magda III. közép o. növendék, 1938-ban Bűvös kép című dalát énekelte: D. Keresztessy Erzsébet, zongorán kísérte Pataki Ibolya. Rákos, a zenei publicista haladó gondolkodású, széles látókörű művész. A művészet jövője című írásában 1919-ben ezeket olvashatjuk: „Az új világnézet, az új élet, az új művészettel egyezésbe lép, s ez a megegyezés oly alapon fog történni, hogy egyik sem fog veszteni általa. A megoldott szociális problémákkal újra felszabadul az életnek akkor már igazán boldogító optimizmusa és mélyigazán nagy életszereiéből fakad majd ki az új művészetnek ezernyi bimbója. Elég volt már a hatalmi tényezők diktálta világból, mely kultúrákat és művészeket tett rabszolgákká, most olyan világ következzék, mely hozsannázva, harsogó pálmaágakkal veti meg az új világ alapjait."

63 Stílusából kicsendül a Tanácsköztársaság, az új rend iránti bizalom. „Modernizmus a művészetben" című írásában olvashatjuk: „A megoldott szociális kérdésekkel együtt felszabadul a most még béklyóba vert életszeretet, hogy belőle, mint új művészet a maga javára fogja felhasználni a klasszikus, verikus, szimbolikus, expresszionista és a zenei értelemben vett eszközök immár széles 59. Reggeli Hírlap 1920. január 29. 60. Kodály: Visszatekintés II. ZK V. Bp. 1964. 364. 61. Miskolci Szemle, 1928. 1—2. 62. Eredeti műsor: A Miskolci Hangversenyzenekar nagy zenekari hangversenye 1932. évi április 9. szombaton este a Vasgyári Kultúrház nagytermében. Közreműködik a Vasgyári Tisztviselők Dalköre, a Jószerencse Dalkör, a Vasas Dalárda és Gránát József hegedűművész. Vezényel: Koller Ferenc karnagy, zeneiskola igazgató. 2. szám Rákos: Mementó, Elégikus költemény. Az érthetetlen halál. A fájdalom. A megdicsőülés himnusza. 63. A Színpad. Színházi, művészeti, zenei, társadalmi és közgazdasági hetilap. 1919. I. 18—25. Miskolc