A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
VALTER Ilona: A tornaszentandrási r.k. templom kutatása
116 VALTER ILONA 13. kép. Az ikerszentélyek a feltárás után ródású áttörés is egy időben készült az apszisokkal, boltozása is eredeti (15. kép). A pillér elől elbontottuk a rossz állapotban levő barokk fa oltárt. Alatta egy korábbi oltármensa maradványai voltak. A pilléren megtaláltuk a románkori vakolatot és azt nyomonkövetve világosan látszott, hogy a megtalált oltár nem a román kori templomhoz tartozott, hanem később épült. Az I. sz. kutatóárokban feltártuk alapjait, a pillérről leolvasható volt az oltármensa középkori szintje. Ezt az oltárt a templom gótikus átépítésekor készítették és feltehetően gótikus szárnyasoltár volt. Az 173l-es Canonica Visitációban olvastuk, hogy a templom diadalívén festett képek voltak a barokk újjáépítés előtt. A falkutatás során a diadalív északi oldalán, a szószék korlátjaival egymagasságban egy Anjou liliomos koronával ellátott királyfejet találtunk, a diadalív déli oldalán egy másik, Anjou koronás, kezében jogart és országalmát tartó király képe bontakozott ki a kutatósávban a barokk vakolat alól. A falképek restaurálása után látszott jól, hogy az előző kép Szent Lászlót, az utóbbi Szent István királyt ábrázolja. A hajó délkeleti falán a falkutatás során a Szent Kereszt megtalálását ábrázoló jelenetet találtunk, ahol Szent Ilona áll a kereszt egyik oldalán, a másikon Constantin császár. A két főalak és a három mellékalak egyaránt az Anjou kor jellegzetes viseletében van ábrázolva (16. kép). A freskók a templomhajó legelső vakolatán vannak, tehát akkor készültek, amikor a templomot a mai hajóval bővítették. Ez pedig — a freskók alapján ítélve — a XIV. század közepén, Anjou királyainak uralkodása alatt történt. A falképrestaurátorok még egész sor Anjou kori falképet és töredéket tártak fel és restauráltak a gótikus templomhajóban és a diadalíven. 38 A falképek képciklust alkotnak. A diadalív 38. A falképek feltárását és részben tisztítását Németh Gábor végezte. A munkát folytatta és a restaurálást, kiegészítést végezte Szentesi Rozália és Illés János. A falképek művészettörténeti értékelésével Hokkyné Sallay Marianna és Prokopp Mária foglalkozott, a képek ikonográfiái meghatározása is nekik köszönhető.
